Kattints a képre!!
Talán a teljes megyei első osztályú bajnokságban nincs még egy olyan brigád, amely annyi „horror” mérkőzést vívott, mint a Csenger. A szatmáriak specialitása, hogy legváratlanabb pillanatokban domborítanak: emlékezetes a tavaszi Újfehértó ellen idegenbeli győzelem, ami döntően befolyásolta az aranyérem sorsát.
…és aztán ott vannak az agyonnyert, majd mégis elbukott összecsapások egész sora, illetve a fordítottja, amikor a tönk széléről visszatáncolva, többgólos hátrányokat tüntettek el. A szatmáriak utóbbi „műfajt” gyakorolták szombaton: a szünetben 3–0-ra, majd a találkozó 50. percében 4–1-re égtek Tarpán, innen feltámadva mentették ikszre a mérkőzést. Szinte hajszálra másolva a tavaly novemberi partit, midőn hazai pályán 0–4 után egyenlítettek ugyancsak a beregiekkel szemben.
– Akkor sérülés miatt nem játszottam, de láttam a meccset, hát nem volt semmi – taglalta Antal Roland, a Csenger huszonhat éves védője, aki most viszont szerepet vállalt a pontmentésből: 3-0-s állásnál fejesgóljával adta meg a kezdőlökést övéinek. – Az első félidőben rengeteg egyéni hibát követtünk el, ebből kaptuk a gólokat, pedig, egyáltalán nem ezt terveztük. Szünetben lógott az orrunk, mindenki elgondolkodott, mit is akarunk a továbbiakban. Kimentünk a folytatásra, a minimum az volt, hogy elkerüljük a csúnyább zakót. Ahogy teltek a percek, fokozatosan elkaptuk a fonalat, 4–2-nél ráébredtünk, van keresnivalónk, tényleg a sírból hoztuk vissza a meccset, sokat számított, hogy a cserék jól szálltak be. Azt nem mondanám, hogy lovat vágtunk, de az biztos, mindenki nagyon örült a pontszerzésnek. Jó társaság a miénk, és az ilyen meccsekért érdemes megfeszülni hétközben is. Csak szegény Juhász Fecó edző szíve is bírja a kiképzést!
Kattints a képre!
