Kattints a képre!!
Gombkötőné Nagy Katalin, két fiú – Sándor és Patrik – édesanyja, státusa pedig speciális: futballistafeleség. Ennek minden jó és rossz oldalával.
Amíg egy irodista számára a hétvége szent, leginkább a láblógatásról szól, Gombkötő Sándor párjának fordított az élete. Mivel a ház negyvenhat esztendős ura mindmáig aktív, jelenleg a megye kettes
Pátroha játékos-edzője, plusz a lurkók is fociznak, a szombat-vasárnapok „oda vannak” – meccs meccs hátán, meg ami ezzel, a „harmadik félidővel” jár…
– Amikor megismerkedtünk, hirtelen belecsöppentem egy nekem teljesen új világba, a futball körül forgott akkor és azóta minden – érzékeltette Gombkötőné Nagy Katalin, hogy egy csapásra megváltozott sorsa. – Ami egyébként eleinte tetszett is. Ha mondhatom így, Sanyi abban az időben volt a csúcson, mindig történt valami, közben persze, én is rengeteg embert ismertem meg. Gombi, meg leginkább reggel ment, este jött, és a két gyereket csak fel kellett nevelni. Egyébként azt hittem, a fiúk közül legalább az egyik zongorázni fog, egy igazi Richard Clayderman lesz belőle, de nem… Így jöttem rá, hogy fű „folyik” az ereikben, vagyis a foci a mindenük, ha akarnák sem tudnák letagadni a mindig ráérő édesapjukat.
Katalin asszony sok évig táncolt, de nem bírta a térde, no meg ott volt a tanulás, amit lényegesebbnek tartott. És a (futball)családban központi szerepet játszik, kulcsemberként tartja a frontot, hogy lehetőleg minden klappoljon.
– Mivel most már a Várda Labdarúgó Akadémián dolgozom, hát még inkább erről szól az egész. Mindez rengeteg lemondással jár, sokat tudnék mesélni, de huszonegy éve vagyunk együtt, elfogadtam, hogy ez a helyzet: remélem, eljön majd az idő, amikor a foci már csak a srácok miatt lesz fontos.
Kattints a képre!
