Kattints a képre!!

„Házi szerzőnk”, Fabók István, a Levelek megyei másodosztályú csapatának edzőjének – a tanulságokat nem nélkülöző – szösszenetével indítjuk az új esztendőt.

A tiszateleki futballcsapat az 1960-as évekből: kalapban az edző, Fabók István nagypapája Fotó: magánarchívum

Valamikor, télen hideg volt és esett a hó, taknyosra fagyott az orrod, nyáron meg meleg volt és szirkóra égett mindenki a kakaóvajtól.  Hajdanán mi tanítottuk a világot focizni, tőlünk tanult mindenki, a magyar edzők a világ legjobbjai voltak. Válogatott meg úgy lehettél, ha a kapitány beválogatott, nem pedig beszavaztatta magát.

A gatya korca nem lógott be a vonalba…

A foci vb-ket meg négy évente rendezték, általában a nemzeti  bajnokságok végén, nem pedig télen – a melegben. Ez a mai high-tech korban teljesen más. Itt már chippelt labda van meg lézer játékvezető. A műholdas nyomkövető elemzi a leshelyzetet, hogy esetleg a gatya korca nem lógott be a vonalba. A játékvezetői stábot külön csuklós busszal hordják a mérkőzésekre, mert annyian vannak. Külön elemeznek minden megmozdulást, a meccseken többet állnak a játékosok, mint a fodrászuk előtt. Vannak olyan meccsek, amelyeken csak két óra múlva érnek véget, mert a VAR-szoba akkora kockázza ki a gyepet. Vagy tiltanak el úgy játékosokat – két hét múlva, mert akkora  analizáltak ki egy szituációt. Régebben az volt a gól, ami a hálót érte. Ha meg ne adj’ Isten valakit a meccsen szájba vertek,  az megjegyezte az illetőt és készült a visszavágóra.

Kihaltak a spílerek, akik az éjszakák után a pályákon is villogtak

El sem tudom képzelni, hogy  egy rendes bíróverés, plusz üldözés három falun keresztül most hogyan nézne ki. Annyi néző nincs is a meccseken, hogy mindenkire jusson legalább egy… Eltűntek a szomszédvári rangadók, amelyekre egy évet készült mindenki, ma meg már a negyedik szomszédban sincs csapat. A spílerek, akik az éjszakák után a pályákon is villogtak a Gombi Sanyi korosztályával kihalnak, mint a dinoszauruszok!Régen voltak  stílusjegyek a csapatoknál, ma meg van egy stílus, ami frizura, tetkó, meg egy raklap szigszalag.

De nekünk ész nélkül?

A  finesz, meg a rafinéria kihalt, nemzeti stílusjegyek meg csak a híradókban láthatók. Egy tanult kolléga írta minap, hogy mit várunk, ha olyanok tanítják a játékot, akik a pályán nem ütköztek soha, öltözőben nem öltöztek… Ahogy fogalmazott, ők a brand oktatói. Igaza van, mert vagyunk sokan, filozófussal, mint például Platón, szorosabb kapcsolatba akkor kerültünk, amikor felmásztunk egy IFÁ-ra. Az  biztos, nem hátrány a képzettség, felkészültség, ahogy egy mondás szerint a faluban maradt muzsikus mondta a konzervatóriumot végzett testvéréről: könnyű Pistának kottából, ésszel játszani. De nekünk ész nélkül?

Kevés a mester, de van helyette, kit menedzser, meg scout, ja és videóelemző. Nagy igazság: a hülye edzőt az okostól csak a végeredmény különböztette meg. Régen a kapufa tényleg fából készült. A játék sokkal lassabb volt, akadt idő mindenre, mert a bőrből készült labdákat nem olyan könnyen irányították. A mai játék sokkal gyorsabb, a labda műanyag, és úgy száll, hogy a  Harry Kean elrúgott labdáját most találták meg Borzsován.

A „köpcöst fogjátok“

Minden csapatnak volt egy igazi karmestere: a „köpcöst fogjátok“, az volt a csapat szíve. Igaz némelyikük csak egy helyben állt és dobogott, de akkor is a mi fiunk volt.

Hogyan tudnánk ezekből a régi jó dolgokból valamit vissza hozni? A megoldás megvan, csak meg kell találni, mint ahogy Jóska bátyám is megtalálta a kocsma előtt, amikor fel akart ülni a  biciklire és háromszor esett pofára, hogy amúgy meg gyalog jött!

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .