Kattints a képre!!

Kiss András, a Kocsord megyei másodosztályú csapatának csatára a minap ünnepelte negyvenharmadik születésnapját – házi gólkirályként. A Gémtech csoport őszi idényében meglepően jól muzsikáló, Disznós Gusztáv irányította együttes a negyedik helyre „fagyott”, miközben a rutinos futballista sokad virágzásnak „indult”.

Kiss András (kék mezben) még mindig szoros figyelmet „igényel” Fotó: Kupeczné Czirják Ildikó

És, persze nem a szél hordta össze az őszi nyolc gólt, amit Kiss András neve mellé „biggyesztettek”, a mindmáig elnyűhetetlen támadó gyakorlatilag kihagyhatatlan a gárdából.

– Egyrészt a helyemen játszom, korábban előfordult, hogy kényszerből más poszton szerepeltem, másfelől maximálisan bíznak bennem, nagyjából ennyi a történet – ragadta meg a lényeget Kiss András. – Hál’ istennek jók lehetnek a génjeim, elkerültek a súlyos sérülések, sosem volt eltörve semmim, habár még pulyaként, amikor a Nyírmeggyesben futballoztam elmentem a kigurult labdáért, a korláton túl beleléptem egy gödörbe. Végigjátszottam a meccset, de aztán nagyon fájt a bokám: kedden begipszelték, amit csütörtökön leszedtem, pénteken edzettem, vasárnap pedig megint pályára léptem, ez volt a „legdurvább” problémám. Sokan kérdezik, meddig még? Két dolog van: amíg élvezi az ember, hogy ez egy vagy két, netán több év, nyilván nem tudom, és persze, ameddig fizikailag bírom. Aki ismer, az vágja a szlogenem: mindegy ki rúgja a gólt, csak én legyek, persze ezt nem kell véresen komolyan venni. Amúgy azt szokták mondani: van öreg, meg fiatal futballista, de ez nem egészen így van, mert jó és rossz futballista van, úgyhogy igyekszem tenni róla, hogy ne a rosszak közé soroljanak.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .