Kattints a képre!!

Bardi Gábor, a Gyulaháza megye kettes csapatának edzője olykor – kénytelen – a varázscilinderhez nyúlni, és „előhúzni” egy addig be nem vetett titánt. Éppen ez történt a Nyírerdő csoport legutóbbi fordulójában, amikor a tizenhat éves Hajdu Bence debütált a kapuban a Baktalórántháza ellen idegenben elbukott (5–4) vasárnapi bajnokin.

Hajdu Bence igyekezett tenni a dolgát a gyulaházi kapuban Fotó: három határ hírei

Márpedig eme kulcsposzton, a magas rizikófaktor miatt – nem példa nélküli ugyan – meglehetősen ritkán dobnak be tinédzsert.

– Gyakorlatilag már egy hete tudtam, hogy Kasza Ádám kiállítása miatt alighanem én fogok, védeni, aztán rákérdeztem Bardi Gabinál, aki megerősítette, hogy készüljek – taglalta Hajdu Bence. – Pénteken már kicsit stresszeltem, aztán a meccs előtt Kozma Dodiék, a barátnőm, meg a szüleim nyugtatgattak. Az egész család, a két leánytesóm is ott van szinte minden mérkőzésen, úgyhogy elég nagy biztatást kapok tőlük, szerencsére mindenben támogatnak. A kezdés után már úgy voltam vele, innen vissza már nem mehetek, a feladatra koncentráltam: utólag azt gondolom, többet is kihozhattam volna magamból, legalábbis így éltem meg. A kapott gólok miatt egyáltalán nem bántottak, senki nem szúrt le és az is igaz, olyan szituációkból találtak be, hogy sokat nem tehettem.

Hajdu Bence elszánt, olykor sötétedésig kint van lakóhelyén, a nyírmadai pályán. Az idő neki dolgozik, elvégre kapusként – pláne ennyire fiatalon – még előtte a (futball)élet. Egyébiránt számára a nagypályás őszi szezon közelgő befejezésével sem zárul le az év, a gyulaházi U17-es futsalcsapat tagjaként tovább tolja a játékot.

– Gyakran edzettem együtt a nagyokkal, ezzel nem volt probléma a baktai bajnokin, viszont az is biztos, rutint szerezni csak így lehet. Eddig is arra törekedtem, hogy szeretnék feljebb lépni, folyamatosan fejlődni: az ifiben rendszeresen védek egy meccset sem hagytam ki, egyelőre ott kell bizonyítani. Mindenképpen el akarom mondani, első edzőmnek, Cseh Jenőnek nagyon sokat köszönhetek!  Egyszer, még régen kimentem a madai pályára, láttam, hogy milyen jól véd a kapus és hogy mennyi minden múlik rajta, egyből megtetszett. Tizenegy éves koromban álltam be a kapuba, Jenő bácsi pedig sokat foglalkozott velem.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .