Kattints a képre!!

Csütörtökön, azaz ma ünnepli hetvenedik születésnapját Kozma József, a megyei futball élő legendája, a Nyíregyháza korábbi aranycsapatának közönségkedvenc játékosa.

Az emlékek mellett a család, az unokák szeretete táplálja Kozma Józsefet Fotó: magánarchívum

„Kicsi” vagy „Mózes”, kinek mi tetszik jobban a ráaggatott becenevek közül, már azzal beírta magát a sportág térségi történetébe, hogy – 1980-ban a Diósgyőr elleni hazai találkozón – a Szpari első élvonalbeli gólját szerezte! A 20 000 néző előtt rendezett összecsapáson a közelmúltban elhunyt Cséke György bombája biztosította be a piros-kékek 2-0-s győzelmét. Aki ott volt, sosem feledi ezt a meccset.

A Nyírkércsen született, a pályafutását a helyi együttesben kezdő, a Várpalotai Bányászban, katonaként a Honvéd Latinca SE-ben, majd fénykorában – négy szezonon keresztül – az akkori Nyíregyházi VSSC színeiben szereplő, az aktív játékot pedig a Baktalórántházában befejező Kozma Józsefet makacs térdsérülés akadályozta meg a még fényesebb karrier befutásától. Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, Kicsi pedig manapság – leginkább légzőszervi betegség miatt – visszavonultan, csendesen él Baktán, családja féltő gondoskodással ügyel rá.

Az emlékekből táplálkozva

– Három-négy éve kevésbé hittem, hogy megélem ezt a kort, voltak kritikus időszakok, a család, a barátok, az egykori játékostársak támogatása nélkül talán már nem beszélgetnénk – jegyezte meg a jeles nap apropóján Kozma József. – Mostanában gyakran elidőzök a régi dolgokon, ebben a korban már az emlékek táplálják az embert. Szerencsére nagyon sok élmény fűz a sporthoz: egyébként érdekes, és ezt talán kevesen tudják, amikor az elektromos eredményjelzőt avatták a stadionban, akkor is én rúgtam az első gólt. Emellett a szolnoki, a feljutás szempontjából nagyon fontos mérkőzésen Kiss Miki barátom szerzett vezetést, én lőttem a második gólt, gyakorlatilag ott dőlt el a bajnokság, hogy az NB I-ben indulhatunk. Na ez is sűrűn eszembe jut. Megadatott, hogy olyan klasszisok ellen játszhattam az első osztályban, mint Törőcsik András, Nyilasi Tibor, Póczik Józsi, id. Dárdai Pál, de még sorolhatnám, egy Európa-válogatott kijönne belőlük.

A sors óriási adománya

– Minden hónapot, évet ajándéknak tekintek, szerencsére itt van a négy unoka, a feleségem, gyermekeim, Dodi és Attila, óriási adománynak tekintem a sorstól, hogy ilyen családunk van. Ráadásul a hét testvérem közül hat még él, tehát nem panaszkodhatok. Sajnos, meccsre már nem tudok járni, de a tévében mindenféle sportot megnézek, a teniszt és a kézilabdát egyenesen imádom. Bízom benne, hogy még vagy két foci vb-ig kitartok, talán megérem, hogy a magyarok is kijutnak egyszer…

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .