Kattints a képre!!

Fejes János nem most jött le a falvédőről, neki már aligha lehet újat mutatni. Vele kapcsolatban a régi jó öreg krónikások kapásból elsütötték volna a bevált szöveget, amivel nem lehet mellélőni: a sok nagy csatát megélt játékos.

A baráti kör tagjai: a szalkai csapatot erősítő Fejes János (balról) és Csáki József (jobbról) ezúttal ellenfélként találkozott Pócsi Balázzsal Fotó: tudósítónktól

A harmincöt esztendős mátészalkai védő „ezredik” kőkemény bevetését teljesítette, amely szombaton speciel a Nagyecsed elleni szomszédvári megye egyes ütközet volt. Ahol túloldali kollégájával, Pócsi Balázzsal is ölre ment, ha a helyzet úgy kívánta, holott cimboraságuk nem éppen újkeletű. Hát, na, nem alszik meg a tej a szájukban… Nem véletlen, hogy Fejes János, a szalkai szikla, és Pócsi Balázs, az ecsedi acél kirobbanthatatlan tagjai voltak és talán lesznek is még a megyei amatőr válogatott hátvédsorának.

– Olyan régóta ismerem Balázst, hogy már nem is emlékszem, mikor találkoztunk először – kutakodott a múltban Fejes János, aki a nyáron igazolt a Szalkához, amelynek valamennyi őszi kupa-, illetve bajnoki mérkőzését végigjátszotta! – Számtalan meccsen kerültünk szembe ellenfélként, és persze a megyei válogatottban rengeteget szerepeltünk együtt, egymásra találtunk, na. Hasonló mentalitásúak vagyunk, bennünk megvan a régiek csibészsége, amit tanítani nem lehet, csak tapasztalni. Nem kérünk és nem adunk egymásnak sem kegyelmet, ha a pályán összefutunk. Egyébként személy szerint szégyennek tekinteném, ha védőként lecserélnének, mert az azt jelentené, hogy kutyaütő voltam, szerencsére ez ritkán fordult elő. Úgy érzem, még mindig jó erőben vagyok, tíz jó, meg öt rossz év még bennem van.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .