Kattints a képre!!

A csikók szilajsága ötvöződik az aranyat érő rutinnal a Csenger megye egyes együttesnél. A szombat délelőtti Mándok elleni idegenbeli győzelem (1-2) után több – a bajnokin bevetett – titán azonmód az iskolai szalagavatóra sietett, miközben például Nagy Miklós „ellenfélnézőbe” ment a Mátészalka–Újfehértó rangadóra.

Nagy Miklós (piros mezben) éppen rendeltetési helyére küldi a labdát – mint annyiszor, pályafutása során Fotó: Lőrincz Zsolt

Holott a szatmáriak negyven éves középpályása látott már ezt-azt meglehetősen hosszú pályafutása során, mást ne mondjunk, korábban jó néhány szezont lehúzott a nyírmadai „aranycsapatban”, amely a megboldogult Szilágyi „Papó” irányításával az NB III-ban is domborított. Idestova pedig negyedik szezonját tolja csengeri színekben, kirobbanthatatlan tagként, a mándoki fellépésen speciel a második gólt berámolva bizonyítva: jó az „öreg” a háznál.

– Az utóbbi időben tényleg kicserélődött a csapat, Katona Palival vagyunk a legidősebbek: sok a fiatal, akik derekasan húzzák az igát, én meg próbálom a tapasztalatommal segíteni őket – elmélkedett Nagy Miklós. – A hétvégi meccs előtt kikaptunk a Naménytól, ami fájt, most ezt akartuk feledtetni, hát odatettük magunkat.

Aligha kérdőjelezi meg bárki is, Nagy Miklósnak változatlanul helye van az „élvonalban”, és persze, a csengeri brigádban, és tervei szerint ez még így lesz jó ideig.

– Előfordul, hogy külön elmegyek edzeni, mert bele kell tenni a melót, így tanítottak gyerekkoromban. Hál’ istennek eddig megúsztam komolyabb sérülés nélkül, talán másfél hónap volt a legtöbb, amit ki kellett hagynom. Pedig juj, de régen igazolt játékos vagyok, tizenöt évesen debütáltam kezdőként a „nagyok” között még Kárpátalján, és még mindig szeretek, sőt imádok focizni.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .