Kattints a képre!!
Nem volt titok, bár nagydobra sem verték: Riskó Tibor játékos-edző – a megyei másodosztály Gémtech csoport nyitófordulója után – elköszönt a Vámosoroszi együttesétől.
Mindenesetre a Last Dance, az utolsó tánc (ha egyáltalán az volt…) emlékezetesre sikeredett: a hazai pályán kezdő Oroszi kétgólos hátrányból fordítva 4–2-re nyert a Nagydobos ellen. Idevágó információ, hogy a bajnoki folytatásban Imre Zsolt, ugyancsak kettős szerepkörben irányítja az együttest.
– Rengeteg, hosszú,álmatlan éjszakát követően, ha fájó szívvel is, de meg kellett hozzam ezt a döntést – fogalmazott búcsú gyanánt Riskó Tibor. – El kellett döntenem a jövőre nézve mi az, ami a legfontosabb és mi az, ami a háttérbe szorulhat. A magánéletem, a saját boldogságom most már fontosabb annál, minthogy minden hétvégén falunapot rendezzünk. Kész vagyok egy sokkal magasabb, nemesebb célnak szentelni az életem, járjon ez bármiféle lemondással is.
Ennek az utazásnak vége!
– A tíz év során, amit itt töltöttem, akarva akaratlanul is elkezdett kötődni az ember a csapathoz, a csapat hagyományaihoz, az itt élő emberekhez, és legfőképp a társaihoz, akikkel hétről-hétre együtt sírt, együtt nevetett. Hiányozni fognak az utánpótlásban szereplő gyerekek zsivaja, ahol négy korosztályt vittem egyedül, az U19-nél már volt segítségem, Kereszti Tamás személyében, mindezek mellett még a felnőttet is, ahol nemcsak edzőként, de játékosként is helyt kellett állni. Minden nehézség ellenére sikereket értünk el, bár a bajnoki cím a végén elmaradt, amiért van bennem hiányérzet. Összességében élveztem, de ennek az utazásnak most itt a vége.
„Nem tűnök el végleg”
Igaz a mondás, senki sem pótolhatatlan. Biztos vagyok benne, hogy nélkülem is boldogulni tud majd a csapat, az hogy milyen minőségben, azt majd az évek megválaszolják. Nem tűnök el végleg, fognak még a nevemmel találkozni más bajnokságban, de jelenleg a futball sokadlagos számomra. Köszönettel tartozom Végh Endre elnök úrnak, az elnökség minden tagjának, hogy mellettem álltak és támogattak mindenben az itt eltöltött időm közben. A csapattársaimnak a győzelmeket, vereségeket, bulikat, és hogy, bár nem mindenben értettünk egyet, a fontos pillanatokban mindig összetartottunk. Büszke vagyok, hogy ennek a nagyszerű csapatnak a tizese, trénere lehettem. Viszlát Oroszi, Hello Budapest!
Kattints a képre!
