Kattints a képre!!

A bajnoki címet megvédeni emberes feladat, hát még úgy megünnepelni, hogy a korábbi mulatság eltörpüljön mellette – na, ez az igazi kihívás. Pedig kereken egy esztendeje már olyan bulit rittyentettek Gergelyiugornyán, amit még nem látott a jó öreg Tisza-parti pálya, vasárnap mindezt sikerült megfejelni.

Megadták a módját az ünneplésnek Gergelyiugronyán Fotó: szabolcsfociinfo

Össznépi éremátadó dínomdánom megszervezésére szövetkeztek a „hazaiak”: a megye egyben harmadik Vásárosnamény (amelyet a huszonhat fordulón keresztül Harbula Balázs irányított, akinek nevét nem felejtették el megemlíteni), a másodosztály Nyírerdő csoportban ismét első helyen végzett Gergelyiugornya, no meg a város utánpótlását felettébb eredményesen képviselő Diák Sportegyesület játékosai, vezetői lépdeltek fel az erre az alkalomra rendelt pódiumra – platóra. Mégpedig Papsi, azaz a környék legjobb mikrofonosa, Papp Attila hívó szavára, aki hoppmesterként vezényelte az eseményt. Filep Sándor polgármester, no meg a térséghez ezer szállal kötődő Baracsi Endre, a megyei Igazgatóság társadalmi elnökségének tagja igazán elégedetten tekinthetett szét, méltatva „övéik” dicső szereplését. Erre a korábbi szövetségi kapitány, a meghívást elfogadó Csank János is csettintett talán, de, hogy bajsza alatt elengedett egy rá oly jellemző hamiskás mosolyt – az tuti. Szem nem maradt szárazon, amikor Czirják József a házigazda egyesület elnöke – vastaps  kíséretében – Szilágyi Nortbertnek adta át a közelmúltban elhunyt édesapja, Papó tiszteletére készített érmet, majd egy perces gyászszünettel adóztak a sikeredző emlékének. Ő is úgy akarta volna, hogy vidám legyen a vasárnap, olyan lett. Szó se róla, az ugornyai brigád – akárcsak tavaly – idén sem spórolt a füstbombákkal, hát, na, ezért most nem járt fegyelmi-, pénzbüntetés.

Miközben itt-ott, duruzsolva, de szinte óránként elhangzott az ezerszer elismételt kérdés: most akkor lesz megye egy, vagy nem…? A figyelmes szemlélődő kiszúrhatta, amikor a válaszra illetékesek erről diskuráltak, persze semmit nem kötöttek az újságíró orrára.

Reggel óta rotyogtak az üstök, az illat messze szállt, így aztán volt mit sörrel öblíteni. Egyesek nem átallottak fittyet hányni a hétfői munkanapra, neveket nem említve akadt ki jó előre megfogadta, a reggeli napfény az öltöző előtt ülve, állva, fekve fogja cirógatni… Mert ugye az „Éjjel soha nem érhet véget”… A józanabbakról helyi szakfelelős, Balogh „Kenyér” István gondoskodott: párját ritkító módon alkoholmentes övezetet berendezve, na jó, ez csak vicc, ilyen igény nem merült fel komolyabban…

Konklúzió: az nincs, jelenleg mindenki a sebeit nyalogatja, fejét, gyomrát ápolgatja. És valamikor hajnal tájban felmerült még egy fogós kérdés: de hol van a krumpli…?

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .