Kattints a képre!!

Hosszú volt az A Stúdió-Futsal-Nyíregyháza hazaútja: a hétfő éjjel véget ért – vereséggel (5–4) zárult, mindazonáltal sikeresen megvívott – TFSE elleni NB I-es osztályozó idegenbeli visszavágója után csaknem pirkadt, amikor kedden saját ágyukba estek a csapat játékosai, a stábtagok.

A nyíregyházi együttes megküzdött a feljutásért Fotó: facebook

Na ja, evidens, hogy ekkora diadalt illik méltóképpen megünnepelni. Pláne, hogy az első, hazai meccsen aratott 7–1-es győzelem dacára megizzadtak a feljutás érdekében. A fővárosiak a második félidőben 5–1-re vezettek, mielőtt igazán meleg lett volna a pite, Lovas Norbert „fiai” gyors gólokkal lerendezték a párharc sorsát: 11–6-os összesítéssel dobbantva az élvonalba. Ami különösen annak fényében megsüvegelendő teljesítmény, hogy újoncként szerezték meg az ezüstérmet az NB II. Keleti csoportban, a többi pedig már történelem.

– Én speciel fél ötkor reggeliztem otthon, mondjuk, annyira nem volt „kemény” a buli, majd eljön annak is az ideje – taglalta Szabolcsi Máté, a nyíregyháziak huszonnyolc éves kapusa, aki bravúrjaival mindkét mérkőzéses oroszlánrészt vállalt az NB I-ből ily módon búcsúzó TFSE legyűrésében. – A pénteki meccset megelőzően nem aludtam, a tegnapi előtt meg már enni sem bírtam a feszültség miatt. Nem akármilyen tétért játszottunk, különösen úgy, hogy szinte az utolsó pillanatban kaptunk esélyt a feljutásra. Bíztam magamban, a bemelegítésnél szinte minden labdát megfogtam, csakhogy van az úgy, hogy ez megfordul a mérkőzésen, aztán nem megy a védés. Nem könnyű egy ilyen szituáció még akkor sem, hogy hatgólos előnnyel utaztunk a visszavágóra, meg azért ez nem egy zsíroskenyér torna volt, ahol felszabadultan lehet villogni, hanem az NB I-ért játszottunk. Mindenkiben benne volt a bizonyítási vágy, személy szerint fizikailag és fejben is rettentően elfáradtam, ugrálni sem bírtam a többiekkel a végén. De megcsináltuk! Olyan volt, mintha ledobtuk volna a láncot, nagyom boldogok vagyunk, még igazán fel sem fogtuk mit értünk el. Köszönöm a csapattársaimnak, hogy ilyen sikerben lehet részem, nélkülük nem jött volna össze. Meg Lovas Norbert edzőnek, hogy időt, energiát nem sajnálva próbált minket felkészíteni. Köszönjük Hepp Tamásnak, Tenkely Szabolcsnak, a vezetőségnek és a szurkolóknak, hogy mellettünk álltak, biztattak bennünket.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .