Kattints a képre!!

Hatvanhat éves korában elhunyt Szilágyi Bertalan, vagy ahogy a megyei futballberkekben mindenki ismerte, Papó.

Papó irányításával rendszerint szárnyaltak a csapatok Fotó: három határ hírei

Amikor csaknem pontosan egy esztendeje, tavaly nyáron találkoztunk a gergelyiugornyai csapat bajnoki ünneplésén, és betegsége miatt már nehezére esett számára a beszéd, sejtettem, végzetes hiba volt, hogy hagytam lebeszélni magam az interjúról. „Ugyan már, Tibikém, hagyd a csudába” – suttogta. Pedig éreztem, nem lesz több ilyen alkalom… Még utoljára nagyot alkotott, aranyéremhez segítette a megye kettőben a Tisza-parti csapatot. Akkor és ott ült az asztalnál, népes társasággal: sütött a nap, majd a pódiumra szólították, ahová – szó szerint – szárnyalva érkezett. A vasárnap zárult szezonban az Ugornya megvédte címét, ebben is szerepet vállalt: az első öt fordulóban ő ült a kispadon, majd telefonon adta a tanácsokat, igazi bajnokként búcsúzott.

Sosem feledem, amikor először találkoztunk egy nagyvarsányi kupameccsen, duzzadt a tettvágytól, sugárzott róla az optimizmus. Később „millió” beharangozó miatt hívtam, olykor órákig dumáltunk. Edzőként irányította a Tiszaszalkát, a Mándokot, a Mátészalkát, a Vásárosnaményt, kétszer a Gergelyiugornyát, dolgozott a tarpai utánpótlásban, a legnagyobb sikereit pedig az NB III-as Nyírmadával érte el. Egy Hajdúszoboszló–Mada (0–5) meccsen úgy felhúzta magát a második félidei játék láttán, hogy nem is akart nyilatkozni… Ilyen ember volt – maximalista.

Sokan csak hallomásból, netán még úgysem tudták, hogy aktív játékosként milyen jó spíler volt, szerepelt az NB II-es Kisvárdában, no meg a hetvenes évek, itthon szinte verhetetlen Újpesti Dózsa tartalékcsapatában futballozott. Értette a focit, mint a klasszis sakkozó, már két lépessel előre gondolkozott. Hát, nincs több nyerőhúzás, elfáradt, végleg megpihent.

Nyugodj békében, Papó!

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .