Kattints a képre!!

A rutin meg az évek. Fejes János „ezredszer” volt tagja az országos döntőben harmadik helyet megcsípő megyei amatőr válogatottnak: nem csupán rangidősként viselhette a csapatkapitányi karszalagot, amit egy kutyaütőre nyilván nem aggatnak rá – harmincnégy esztendősen csaknem végigtolta mindkét Balatonalmádiban játszott mérkőzést.

Fejes János egyszerűen elnyűhetetlen Fotó: tudósítónktól

Az ősszel még csengeri, tavasztól immár gergelyiugornyai színekben tovább futballozó középpályás mentalitása mit sem kopott az idők során. A Baranya megyével szemben – az utolsó percekben befújt 11-es miatt elbukott – elődöntő után például rettentően felhúzta magát, rágta az ideg, amit csak némiképp csillapított a bronzmeccsen aratott győzelem.

– Csalódott vagyok, fényesebb is lehetett volna ez a szereplés – szögezte le Fejes János. – Sok minden kavargott bennem a Baranya elleni meccset követően, jobb, ha nem mondom el teljesen mit gondoltam valójában, elég legyen annyi: a játékvezető nem állt a helyzet magaslatán. Sajnálom, mivel mindannyiunknak nagy lehetőség volt ez a torna, ott akartunk lenni az Európa-bajnokságon! Nem tudom, mit hoz a jövő, ha számítanak rám, én legközelebb is készen állok, rajtam nem fog múlni semmi. Mert úgy érzem, van bennem még tíz év: öt jó, meg öt rossz. Többen kérdezték, hogy bírok még mindig ennyit futni: hát na, ezt teszi a genetika, meg a határ menti levegő. Nagyon egységes volt a csapat, összeforrtunk, bár ezzel sosem szokott probléma lenni, ahogy észrevettem, barátságok is kialakultak, pedig több generáció képviseltette magát. Szerettük volna bizonyítani, hogy a szabolcsi futball még mindig ott van a szeren, akár most is megnyerhettük volna a tornát, nüanszon múlt az egész.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .