Kattints a képre!!

Vakarcs Imrével mindig történik valami. A Vaja huszonhárom éves kapusa februárban például ráijesztett a teljes megyei másodosztályú csapatra, amikor mentő szállította el a Pátroha elleni bajnoki közben.

Azon a meglehetősen hideg napon bordazúzódást szenvedett, sokáig a beszéd is nehezére esett. A sérülést kiheverte, vasárnap pedig – sokadszor – bizonyította: fog, mint a zöld festék. Most speciel – a Nyírerdő csoportban rendezett – Gergelyiugornya elleni hazai rangadón (1-1) ragadt hozzá a labda, ami aligha túlzás, tekintve hogy mindkét oldalon elismerően nyilatkoztak teljesítményről. Pláne, hogy betegséggel küszködve halmozta a bravúrokat.

– Az elmúlt hét elején hánytam, hol jobban, hol rosszabbul éreztem magam, és éppen vasárnap rosszabbul – ecsetelte az eseményeket Vakarcs Imre. – Hányingerem volt végig a meccsen, de meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyen rangadón ne segítsem a csapatot. Hát, akadt feladat bőven, nem jutott idő foglalkozni a saját kínjaimmal: a kapott gólnál öt méterről jött a lövés, esélyem sem volt védeni. A többiek kérdezgettek közben, hogy vagyok, mondtam: ne velem foglalkozzatok, a dolgokat csináljátok. A végére lemerült az aksi, hazamentem és jószerivel beájultam az ágyba. Nem tudom, pontosan mi a probléma, viszont ez így nem buli: utána kell járni, hogy mi is pontosan a baj, a gyomrommal lehet valami… Persze, jól esett, hogy sokan gratuláltak, még az ellenfélből is: az ugornyai Mándi Laci azt mondta, én toltam ki velük, hogy nem nyertek. Szeretném, ha leírná, gratulálok a vendégeknek, és persze a csapatomnak is, mert Zakor Geri sem volt teljesen rendben, mégis nagyot küzdött. Köszönöm a szurkolók támogatását, hajrá, Vaja!