Kattints a képre!!

Noha vasárnap délelőtt a legritkábban rendeznek bajnokit, mindazonáltal közel sem volt álmos a hangulat az Újpest II.–Sényő-Carnifex (2–2) NB III-as összecsapáson. Sőt, a déli harangszó után, a második félidőben ugyancsak izzott a levegő: többször állt a játék, az élő közvetítésből annyi feltétlenül kiderült, hogy a kispadok környékén sem honolt nyugalom…

„Érdekes” beszólások hallatszottak a csaknem teljesen üres stadionban, a lényeg mégis a pályán történt, ahol a szabolcsiak kis híján megszerezték első idegenbeli győzelmüket az idényben: kétszer vezettek, az újpesti „fakó” a 86. percben egyenlített – másodszor.

– Talán a korai kezdés miatt az első félidőben nem találtuk a játék ritmusát, nem játszottunk jól – állapította meg Imrő László, a sényői edzőpáros tagja, aki Fiumei Viktorral közösen irányítja a sényői együttest. – Nem voltunk kezdeményezőek, a labdakihozatalunk sem nézett túlságosan jól ki. Idegesek, feszültek voltunk, a második félidőben viszont feljavult a játékunk. Szereztünk egy szép gólt, sajnos hamar egalizált a hazai csapat. Ugyanakkor a támadójátékunk továbbra is rendben volt, míg hátul önveszélyesen játszottunk. Egy szép támadás után ismét vezettünk: na, itt következett az az időszak amikor bőven lezárhattuk volna a mérkőzést. Sajnos, nem tettük, helyzeteink kimaradtak, majd ismét egy óvodás gólt sikerült összehoznunk, így be kellett érnünk a döntetlennel. Az első félidő alapján reálisnak mondható az eredmény, a második alapján úgy érzem, közelebb álltunk a győzelemhez.

Imrő László kitért a meccs közben, főleg a hajrában kicsúcsosodott szópárbajra is.

– Egyébként arra, hogy „Hagyjad már, olyan messziről jöttek, hogy nem lehet érteni, mit mondanak” – erre annyit szeretnék reagálni: valóban messziről jöttünk, talán ezért lehetett volna humánusabb időpontban is kezdeni a mérkőzést. Az, hogy esetleg a két csapat tagjai nem mindig irodalmi stílusban szólnak egymáshoz, erről azt gondolom: mindez nem jogosítja fel a hazai kispadot arra, hogy nagyképűen és arrogánsan nyilvánuljanak meg a vendég kispad felé! Főleg, hogy mi nem foglalkoztunk velük. Ha pedig megszólítanak minket, azt hiszem, reagálhatunk rá!