Kattints a képre!!

A foci, a góllövés is olyan, mint a bicikli – nem lehet elfelejteni, pláne megunni. Rozman Sándor maga az élő megtestesítője mindennek: a harminckét éves tarpai csatár rendíthetetlenül hinti a gólokat.

Az idény kezdetének tekinthető nagydobosi kupafellépésen a Tarpa 5–2-re nyert: mondhatni papírforma, elvégre megye egyes csapat múlta felül alacsonyabb osztályú ellenfelét. De! Megégette már sok együttes magát a Magyar Kupában, a bajnoki címvédő – időközben csaknem teljesen átalakult – beregi brigád azonban nem „lazázott”. Akárcsak Rozman Sándor, aki huszonkilenc perc leforgása alatt klasszikus mesterhármassal jelentkezett, és az elpuskázott tizenegyes sem szegte kedvét.

– Egy biztos: ameddig lehet, a pályán leszek – szögezte le elöljáróban az immár a szakmai stábban is szerepet kapó Rozman Sándor. Nem mintha a nyugdíjazáson kellene gondolkoznia… – Hál’ istennek nem érzem magam harminckettőnek, másrészt muszáj tartani magam, bírni a strapát ebben a nagyon fiatal csapatban. Pedig elszúrtam a meccs elejét Doboson: null nullnál kihagytam egy 11-est, utána csaknem azonnal hátrányba kerültünk, innentől minden porcikámmal arra koncentráltam, hogy ezt hibát kötelességem helyre hozni. A második félidőben három helyzetből háromszor betaláltam, így megnyugodott a lelkem. Nagyon átalakult a keret, nekem is többet kell vállalni, mindent megteszek, hogy továbbra is segítsem a csapatot. A feladattól nem félek, mert a srácok hozzáállása példamutató, még engem is meglepett, hogy milyen ügyesen játszottak az edzőmeccseken.