Kattints a képre!!

Megmenekült a Kemecse. Bár még mindig nem tekinthető hivatalosnak, ugyanakkor mivel – a másodosztályú bajnokok (Gergelyiugornya, Kállósemjén) nem élnek a feljutás jogával – a csapat visszamaradhat a megyei első osztályban.

Mégpedig mint a tizennegyedik, legjobb kiesőhelyen végzett együttes. A szerencsefaktor nagyban „játszott” ebben a történetben, aminek hangot is adott az egyik leginkább érintett szereplő.

– Talán szerencse, netán a sors fintora, vagy lehet, hogy mindez az egyik legerősebb megyei bajnokság görbe tükre! – gyakorolt önkritikát Resán Attila, a Kemecse technikai vezetője. – Lehet, hogy a saját magam és a csapatom szembe köpése, de nem érdemmel maradtunk az első osztályban! Akármennyire is azt gondoljuk, hogy az egyik legerősebb megyei bajnokság a mienk, sajnos nem jutott az NB III-ba bajnokágunk éllovasa. A játékosaink a „számok” bűvöletében és nem a sportértékben élnek. Ezért vegyül a megyei másodosztályba sok első osztályú játékos, ami valamilyen szinten érthető.

Homokba dughatjuk a fejünket…

– Egyértelmű számomra, hogy változásokat igényel a megyei labdarúgás szervezése és nem csak a csapatok oldaláról. Homokba dughatjuk a fejünket, de az nem célravezető: amennyire fel van hígulva a játékosállomány, legalább annyira híg a játékvezetői állományunk is. Ez nem azt jelenti, hogy nem jó az állomány, sokkal inkább azt, hogy nincs jól kezelve! Van Magyarország élvonalához tartozó játékvezetőnk és játékosunk is, de a helyén kell kezelni mindkét esetet. Többször hangzott már el az Igazgatóság illetékesei részéről, hogy kevés a játékvezető megyénkben. Mindazonáltal érdekes, hogy a játékvezető küldést áttekintve elég sok „mellőzött” sporttárs mellett tendenciózusan vannak „túlterhelt” játékvezetők is.

Nem lennének foghíjas csoportok

– Játékosokat, edzőket, sportszakembereket egész szép számmal tiltottak/tiltanak el a mérkőzés látogatástól, míg játékvezetői eltiltásról semmilyen információ nem került/kerül nyilvánosságra. Itt tudnék személyes eset vitatása utáni nyilatkozatott idézni, de nyomatékosan hívták rá fel a figyelmem, hogy ezt nem tehetem. A megyei bajnokság megerősödése érdekében, saját véleményem, nem muszáj elfogadni vagy egyetérteni vele, a legcélravezetőbb a két csoportos megyei kettő kialakítása lenne. Ezzel egyrészt közelebb kerülne egymáshoz az első- és a másodosztály játék és játékos minősége, ezáltal a bajnokcsapatok nem igényelnének a felsőbb osztályba lépéshez nagy játékos rotációt. Másrészt nem lennének „foghíjas csoportok“ és a játékvezetők létszáma is kezelhetőbbé válna.

Van út előttünk

– Másrészt az adott osztálynak megfelelő infrastruktúra megteremtése ugyancsak fontos lépés a stabil jövőképpel rendelkező csapatok előtt. Ameddig nem a stabilitás és a hosszú távú célok vezetik a labdarúgást, addig a jövője nem biztos. Az egyébként tény, hogy a futballba és infrastruktúrájába fektetett pénz és munka kezd megmutatkozni, egész jó irányban halad. Van út előttünk, csak tanuljunk meg jól és jó irányban előre menni rajta! Kitartást kívánok mindenkinek!