Kattints a képre!!

Jól muzsikált a Nagyecsed, a megyei első osztályú csapat konkrétan második helyen végzett, valaki azonban egy ideig hiányzott „táncból”…

A korábbi frontember, Ascsillán László makacs derek bántalmai miatt olybá festett, idő előtt kénytelen szögre akasztani a futballcsukát. Aztán egy kicsit másként alakult. A szezon hajrájában olyannyira megfogyatkozott a keret, hogy elodázódott a búcsú. Most viszont tényleg vége.

A harminchat esztendős középpályás, aki az utóbbi időben már belső védőként szerepelt, meglehetősen sikeres karriert futott be: NB III-as bajnoki címet szerzett, a megye egyben kétszer, a másodosztályban egyszer aranyozta be a szezont (az ominózus szezonban pontot sem vesztett csapata!) – mindannyiszor ecsedi színekben! És a befejezés is méltó volt karrierjéhez: ezüstéremmel – ami a változatosság szerint szintén a negyedikkel pályafutása során – a zsebben léptett le a fociszíntérről. A szatmári egyesülettől visszavonulása után sem szakad el: az ifjúsági csapat edzőjeként segít a jövőben.

– Derekammal van gond, ami négy évvel ezelőtt kezdődött: addig soha sem fájt, mondhatni, elkoptam – indokolta a tervezettnél korábbi búcsúját Ascsillán László, akinek szolgálatait hétvégén gálameccsel, majd bulival ismerték el. – Az elmúlt időszakban négy-öt meccset mindig kihagytam emiatt, az utóbbi két szezonban már ennél is többet, eljutottam oda, hogy a hétköznapjaimat is megkeserítette az állandó küszködés. Arra a döntésre jutottam, hogy abbahagyom, mielőtt nagyobb baj lesz, de tavasszal a sok hiányzó miatt szükség volt rám, hát segítettem, beszálltam játszani. Tizenöt évadot töltöttem az Ecsedben és tényleg tartalmas korszak volt: pont néztem, a bajnoki címek mellett többször végeztünk a dobogón, a Magyar Kupában pedig játszhattam a Ferencváros, Mezőkövesd, Debrecen, Tatabánya, vagy éppenséggel a Siófok ellen, úgyhogy nem panaszkodhatok. A hosszú távú edzősködéstől sem zárkózom el, meglátjuk, mit hoz a jövő… Szeretném megköszönni Kovács Lajos polgármester úrnak, Fodor András elnök úrnak, Tengyel Zoltánnak, a vezetőségnek, a játékostársaknak, valamint a szurkolóknak a jóban-rosszban együtt töltött éveket! És persze, a szüleimnek és páromnak is köszönök mindent!