Kattints a képre!!

Adnak az érzésnek rendesen a gyulaháziak. Na ja, az újonc megyei első osztályú futballcsapat kiharcolta a bennmaradást, holott a szezon közben akadtak pillanatok, amikor meleg volt a pite – annál édesebb most a siker.

Kozma Máté (jobbról) és a csapattárs, Kozma József együtt örülhetnek a Gyulaháza bennmaradásnak Fotó: magánarchívum

A szombati zárófordulóban több variáció „játszott”: a közvetlen riválisok – Baktalórántháza, Kemecse – elhasalásával viszont a Nagyhalász elleni döntetlen (0–0) tökéletesen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Gyulaháza a vonal felett, vagyis a tizenharmadik helyen végezve tutira megkapaszkodjon. Aztán lehetett pótolni a folyadékveszteséget…

– Nagy nehezen keltem fel vasárnap délelőtt, még forgott velem kicsit a világ – súgta meg Kozma Máté, a Gyulaháza huszonegy éves belső védője – De még most jön a java, vasárnap délután is összejött a csapat egy „kis” eszem-iszomra. Ledobtuk a láncot, megkönnyültünk: január vége óta pályán voltunk és szinte minden meccsen az életünkért játszottunk, kiváltképp az utolsó fordulókban. Amikor a pótmérkőzésen kikaptunk Kemecsén, elkenődtünk, majd amikor nyertünk Baktán, elhittük, hogy van esély, utólag kijelenthető: ez volt a kulcspillanat. Mindenki odatette magát, hatalmas szívvel küzdött, így sikerült. A Nagyhalász ellen a szünetben annyit tudtunk, hogy a Nyírgyulaj vezet a Baktával szemben, a Kemecse pedig 0-0-ra állt Ecseden: a második félidőben nem szólt senki a kispadról, így gondoltuk, hogy klappolnak a dolgok. Legalábbis a döntetlen elég a bennmaradáshoz, ami a lefújás után egyértelművé vált, mert Bardi Gabi edző meg a többiek egyből berohantak a pályára ünnepelni. Hu, jó volt nagyon! Remélem, tudtam segíteni a csapatnak, mert Kozma Dodi szavaival élnék: mióta barátnőm van, azóta száztíz százalékot nyújtok!

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .