Kattints a képre!!

A régi szép időkben Molnár Levente házigólkirály volt a baktai ifiben, majd a nagycsapatba dobbantva lekerült róla ez a „teher”: olyan ászok közé csöppent (csak a sértődés elkerülése miatt nem kezdünk hosszú névsorolvasásba…), akik a bedeszkázott kapun is megtalálták a rést.

Molnár Leventének a család is erőt ad a futballhoz Fotó: magánarchívum

Az aktuális szezonban viszont mintha visszaforgatták volna az időkerekét: a harmincnyolc éves középpályás hat góljával a megye egyes Baktalórántháza momentán legeredményesebb futballistája. És bár a Vásárosnamény elleni szombati bajnokin nem talált be, bízvást állítható, a tabellán második ellenféllel szemben kibrusztolt döntetlenben (0-0) az ő „keze is benne volt”.

– A Nyírgyulaj, Ibrány és a Namény ellen játszottuk az utolsó három meccsünket: előzetesen azt beszéltük, hogy egy bravúrgyőzelmet jó lenne felmutatni, végül csak egy döntetlent tudtunk elérni, de azt gondolom, a mi helyzetünkben ez az egy pont is sokat jelenthet – tekintett kicsit előre Molnár Levente, aki masszőrként segíti az egyesületet. – Annál is inkább, mert egy meghatározó ember, Lakatos László hiányzott és pénteken én sem voltam igazán acélosan, még az is megfordult a fejemben, hogy nem vállalom a játékot. Másnap jobban éreztem magam, végignyomtam a mérkőzést, de nagyon elfáradtam: előtte porcsérülés és ciszta miatt három hetet kihagytam, de megérte visszatérni. Azt is leírhatja, korrekt játékvezetéssel szembesültünk legutóbb, ami azért nem mellékes tényező. Annak pedig igazán nem kerítek nagy feneket, hogy most éppen én szereztem a legtöbb gólt a keretben: élek-halok Baktáért, csak az számít, annyit tudjak hozzátenni, hogy a csapat bennmaradjon.

Kattints a képre!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .