Negyvenhat éve lépett a „hadak útjára” Hadadi Ferenc, akinek gyermekkori csatározásait borítsa jótékony homály, az viszont biztos, a ma születésnapját ünneplő férfiú hamar elköteleződött a futballal.

Hadadi Ferenc olykor főzőtudományát is megcsillantja Fotó: facebook

Aktív játékosként jó néhány csapatot erősített, a fáma szerint nem lógott ki a sorból, majd mint suszter a kaptafánál, maradt a sportág bekein belül: kisebb kihagyásokkal edzőként gyűri az ipart, jelenleg a megye kettes Szatmárcsekét irányítja.

– Ezt a kort annyira már nem kell ünnepleni – morfondírozott Hadadi Ferenc, mindenesetre a koccintás nem marad el. – Családi körben és közeli barátokkal péntek este lesz egy kis parti, amúgy meg jobban csípem a spontán bulikat. Egyébként most már nagyon hiányzik a futball, a hétvégi légkör, a meccs és utána az összeröffenés. Hogy áthidaljuk ezt a sanyarú helyzetet, úgy néz ki, jövő szombatra megpróbáljuk összetrombitálni a fiúkat és heti egyszer találkozni, jobb esetben edzőmeccset játszani. Sejtem, a mezőgazdasági munka miatt nem lesz egyszerű történet, de tudom, hogy a srácok is vágynak a focira, egymás társaságára, remélem, minél többen eljönnek.

Hadadi Ferenc anno két részletben játszott Szatmárcsekén, utóbb a Fehérgyarmat (itt is két korszakot töltött, Nyírlugos, Csenger, Mátészalka és végül a Nábrád szerelésében feszített. És mint kiderült, lehetett volna jóval hosszabb a pályafutása…

– Utólag kicsit bánom, hogy korán, ha jól emlékszem huszonhat évesen abbahagytam a játékot. Szabályosan jól esik nosztalgiázni, nézegetni a régi csapatképeket, amelyek megjelentek az utóbbi időben a „facén”, szép volt, na.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .