Amit most leírok, a falusi foci őskorában történt, úgy az 1960 as évek elején. Az időtájt születtem, az esetet „mástúl” hallottam, de lehetett benne valami, az akkori viszonyokat, meg inkább a kicsit későbbieket gyermekként ismerve, megélve.

A régi időket idéző focikellékek, nem éppen ideális „gyepszőnyeggel” Fotó: facebook

Történ egy szép,kora nyári napon – akkor még nem siettek annyira a focival mint manapság –, hogy Túristvándi Tsz SK–Kömörői Tsz SK mérkőzést kellett játszani a fehérgyarmati járási első osztályban. Természetesen a két szomszédos település mindig óriási csatákat vívott egymással ,ahogy anno a Milota–Tiszabecs meccsről mondta egy akkori sportvezető: „Ez nem meccs, ez ütközet!!!” Hát,ez is az volt…

Nem békés teadélutánnak ígérkezett

Sajnos, a szereplők közül már nem sokan élnek, de talán még néhányan tudnának tanúskodni. A játékvezetőt – akkor még bíró volt a titulusa – a harmadik faluból küldték, és ellenőrt is ígértek, de annak máshol akadt dolga, mert vagy a már említett Milota–Tiszabecs, vagy a Szamossályi–Szamosújlak összecsapás is arra a napra esett, és az sem angol kisasszonyok békés teadélutánjának ígérkezett…

A bíró tehát – nevezzük Tibor bácsinak, hiszen éppen a héten tartott Tibor nap miatt jutott az eszembe a sztori – békésen elbiciklizett a helyszínre, de már a második faluban, Tiszacsécsén bekapott egy kis „bátorítót”, mivel tudta, hogy itt „osztán fel kell kötni a lenge magyart”. Valóban úgy is volt. A nagy forróság ellenére óriási csata alakult ki, amolyan igazi falusi meccs, mindenki győzni akart. A népes nézősereg teli torokból biztatta a sajátjait, és minden vitás ítéletnél szidta a bírót. Les! Nem les! Gól! Nem gól! Szóval nem volt könnyű dolga Tibor bácsinak,az biztos…

Nem csatos bambira váltotta…

Szünetben 2–1-re a vendég, Kömörő vezetett. A második félidőben aztán az istvándiak összekapták magukat, és nagyot hajráztak. Volt lesgól, állítólag szabályos gól, de a bíró nem adta meg, stb. Az a lényeg, hogy nagy vitatkozással ért véget a rangadó, és akár a hun-római nevezetes „katalaumi csatában”, mind a két fél győztesnek nyilvánította magát.

Tibor bácsi is elég nehezen tudott eljönni a tetthelyről, persze a „bírói díjat” az útközben fellelhető kocsmákban „hűsítőre” váltotta, persze nem az akkori idők népszerű csatos bambijára! Már ki tudja, merre kerekezett, mikor az illetékesek észrevették, hogy a jegyzőkönyvben a végeredmény nem volt beírva. Tibor bácsi az eredeti példányt valakivel hétfőn a korai busszal beküldte Gyarmatra ,a „Szövetségbe”. Ott azonnal rájöttek, hogy hiányos a jegyzőkönyv. Csak annyi volt rajta: félidő 1–2. Telefonáltak Milotára, mert Tibor bácsi ott lakott hogy legyen délután az irodai telefonnál, mert a jegyzőkönyvben hiba van.

…és Tibi bácsi elfelejtette a végeredményt!

Ki tudja, a határ melyik szegletéből kerítették elő, és bebiciklizett a tsz-irodára. Nem meglepő módon a sok reklamálás, visszavont gól, vita, egyebek miatt nem tudta ő sem a pontos végeredményt! De bent a rutinos, öreg szövetségi vezető „salamoni” döntést hozott, beírta, hogy 2–2…

Tibor bácsi, és a résztvevők közül azóta elhunytak nyugodjanak békében. Azért a teljes képhez le kell írjam, hogy abban az időben nagyon kemény fizikai munka után mentek focizni, és bizony gyakran úgy dobták össze a kis sörre valót. Az volt az őszinte foci. Lehet, megközelítőleg az alsóbb osztályokban ezt hozza vissza a járvány… De bár már focizhatnánk!

Tukacs László

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .