A jelenlegi helyzet több, mint kellemetlen, nem festjük az ördögöt a falra azzal, hogy drámainak tituláljuk – mindenesetre a futball „taccsra” került egy ideig.

Márton Péter és Maja élvezi a jó időt és a közös focit Fotó: magánarchívum

Márton Péter különösen megsínyli a bajnokság felfüggesztését, no meg azt, hogy játék gyakorlatilag „nuku”: főállású munkahelyén, a nyíregyházi Filo Sportcentrumban is megállt az élet.

– Szerencsés embernek tartom magam: a munkám egyben a hobbim is – jelezte elöljáróban Márton Péter, a Kemecse megyei első osztályú csapatának edzője. – Minden nap azt csinálom, amit szeretek. A járvány miatt most a feje tetejére állt a világ, a zöld színteret falakra cseréltük, és mindenkinek érdeke, hogy otthon maradjunk. Megállt az élet a Filo SE-nél és a Kemecsénél is, legfeljebb kis háttérmunka maradt. A gyerekeknél házi edzésterveken dolgozunk, főleg kondicionális jelleggel, kisebb mértékben labdás gyakorlatokkal. A Kemecsénél viszont kényszerpihenő van, nincs megszabott edzésprogram, a közösségi platformon tartjuk a kapcsolatot, természetesen humoros formában.

A szakvezető olyan szituációba csöppent, amire egyébként „térdig járva” a tavaszi idényben szinte nem adódna – vagy csak nagyon kevés – lehetőség.

– Pozitív ember vagyok, a karantén időszak legszebb hozadéka a családdal töltött idő. A foci nem feltétlenül családbarát munka, én is sokat voltam távol. Most viszont minden időmet a három és féléves éves kislányommal és állapotos feleségemmel töltök, aki home office-ban itthonról dolgozik. Este fürdetés, meseolvasás, reggel nem sietek sehová, közös reggelizés, majd játék egész nap. Jó időben kint biciklizés és persze, foci gumilabdával. Maján, a kislányomon vezetem le az edzői hajlamomat, már szépen vezeti és rúgja a labdát. Egyelőre tetszik neki. A feleségemmel azért ritkán veszekszünk, aminek az oka, hogy ki menjen bevásárolni, hisz mostanában ez az egyetlen társadalmi esemény. Kitartást kívánok mindenkinek, és ami fontos, maradjon otthon, aki teheti. Minden elismerésem az egészségügyben dolgozóknak és mindenkinek, akinek ilyenkor is mennie kell.

Na és egy fogós kérdés a végére, amire – mint senki más a sártekén – Márton Péter sem ismeri a választ…

– Hogy mit hoz a jövő a labdarúgásban? Senki se tudja. Alkalmazkodunk és remélem, minél hamarabb folytatni tudjuk.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .