Márton Zsoltnak legalább lesz miről mesélni a következő napokban, hetekben, mígnem újraéled a futball az országban. A penyigei futballista a Tyukod elleni megye hármas mérkőzésen hintett öt góllal lépett le a színről – a bizonytalan idejű visszatérésig.

Márton Zsolt gólcsúcsot döntött és elodázta a visszavonulást Fotó: magánarchívum

A Szamos csoport élmezőnyébe beékelődött penyigei legénység 7–1-re kalapálta el vendégként a táblázat derékhadához tartozó, sokkal szebb időket látott Tyukodot – a negyvenhárom éves csatár mesterhármassal indított, majd az utolsó két gólt is ő rámolta be.

– Amikor a Túristvándiban játszottam néhány éve, Tukacs László edző nevezett ki csatárnak, jóllehet világéletemben sepregetőt játszottam – elevenítette fel a a sztorinak beillő történetet Márton Zsolt. – A szükség nagy úr, nem ment a gólgyártás, isten őrizz, hogy nagyzoljak, de bejött a váltás, elől ragadtam. Eddig négy gólt volt a csúcs, amit egy meccsen szereztem, úgyhogy mondhatni, szintet léptem, annyi, hogy most éppen bal oldali középpályásként szerepeltem, valahogy mégis mindig odaértem a kapuhoz.

Noha az univerzális Márton Zsolt eljátszott a visszavonulás gondolatával, nyomos ok szól amellett, hogy egyelőre hanyagolja a témát.

– Gyakorlatilag minden poszton megfordultam pályafutásom során, csak kapus nem voltam, az nem nem nekem való. Jól érzem magam Penyigén,szeretek a csapatban játszani, mert összetartó kis társaság. Igaz, bárhol fociztam, igyekeztem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Már korábban eldöntöttem, hogy ez szezon és aztán vége, de új pálya lesz új öltözővel, azon azért még szeretnék futballozni egy kicsit.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .