Márton Zsoltnak legalább lesz miről mesélni a következő napokban, hetekben, mígnem újraéled a futball az országban. A penyigei futballista a Tyukod elleni megye hármas mérkőzésen hintett öt góllal lépett le a színről – a bizonytalan idejű visszatérésig.

Márton Zsolt gólcsúcsot döntött és elodázta a visszavonulást Fotó: magánarchívum

A Szamos csoport élmezőnyébe beékelődött penyigei legénység 7–1-re kalapálta el vendégként a táblázat derékhadához tartozó, sokkal szebb időket látott Tyukodot – a negyvenhárom éves csatár mesterhármassal indított, majd az utolsó két gólt is ő rámolta be.

– Amikor a Túristvándiban játszottam néhány éve, Tukacs László edző nevezett ki csatárnak, jóllehet világéletemben sepregetőt játszottam – elevenítette fel a a sztorinak beillő történetet Márton Zsolt. – A szükség nagy úr, nem ment a gólgyártás, isten őrizz, hogy nagyzoljak, de bejött a váltás, elől ragadtam. Eddig négy gólt volt a csúcs, amit egy meccsen szereztem, úgyhogy mondhatni, szintet léptem, annyi, hogy most éppen bal oldali középpályásként szerepeltem, valahogy mégis mindig odaértem a kapuhoz.

Noha az univerzális Márton Zsolt eljátszott a visszavonulás gondolatával, nyomos ok szól amellett, hogy egyelőre hanyagolja a témát.

– Gyakorlatilag minden poszton megfordultam pályafutásom során, csak kapus nem voltam, az nem nem nekem való. Jól érzem magam Penyigén,szeretek a csapatban játszani, mert összetartó kis társaság. Igaz, bárhol fociztam, igyekeztem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Már korábban eldöntöttem, hogy ez szezon és aztán vége, de új pálya lesz új öltözővel, azon azért még szeretnék futballozni egy kicsit.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..