Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget – ebben hiba nincs. A „gépezetbe” viszont – nem várt módon – porszem került, ami persze, legkevésbé az ő felelősségük.

Gombkötő Sándor egyéni edzésbe kezdett a kis Gombival, aki a Kisvárda U11-es csapatát erősíti Fotó: magánarchívum

A meleg mellett más, hívatlan vendég is betört a mindennapjainkba, a járvány pedig az olyan kemény fából faragott futballistákat, mint Gombkötő Sándort – aki vastagon érintett a mai nevezetes napon – is megérintette.

– Bizonyos értelemben tényleg rendkívüli ez a nap: este hat óra van és még józan vagyok, de a hétvégén, ígérem, bepótolom! – vette viccesre a figurát a negyvenhárom esztendős Gombkötő Sándor, aki február óta ismét a Záhony megyei harmadosztályú csapatát erősíti. – Az is igaz, ilyen szituációban még nem ünnepeltem névnapot: az elmúlt két-három évben Sándor napon rendszerint rossz idő volt, ezúttal meleg van, most más szólt közbe. A csapatnál mi is osztottunk, szoroztunk, nem kockáztattunk semmit, edzés már nincs, a meccsek lefújva, ez van. Sokkal ellentétben azért én némiképp optimista vagyok, csendben abban reménykedem, egy hónap múlva talán lehet újra futballozni. Ugyancsak csak néhány nap telt el a szombati bajnoki óta, nekem viszont már hiányzik a játék. Harminchárom éve éve űzöm ezt a sportot, ennyit csak akkor hagytam ki, amikor sérült voltam. De! Fel a fejjel, barátaim, hamarosan találkozunk!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..