Valamikor, mikor még én is fiatal voltam, és Tiszacsécse nekem is boldogság tündérszigete volt, akkor játszódott ez a történet – talán 1983-ban, vagy 84-ben… Szinte tegnap…

Ma már csak emlék a csécsei pályai is, melyet beszántottak.. Fotó: tudósítónktól

Már akkor is „divat” volt a kirándulás, kenuzás a Tiszán, természetimádat, stb. Akkor nyáron is érkezett egy kenus csoport,a csécsi „palajon” kötöttek ki. Talán Miskolcról jött egyetemisták voltak. A szokásos mindennapos focira gyülekeztünk a ma már nem létező csécsi pályán, amikor az „Idegenek” kihívtak minket egy kispályás focimeccsre. Mivel jórészt gyerekek voltak akkor még jelen –  az idősebbek később jöttek,a napi munka után – biciklire pattantam, és gyorsan összetoboroztam a csapatot.

Egy konyak – előlegbe

„Sopent” a kocsmából húztam ki, ő volt a kapus. Három konyakot ígértem neki, ha nyerünk. Egy rögtön lement előlegbe, aztán a Tata, Kagyló,a Móricz Pisti, meg jómagam, de még mindig a csak az akkor még szinte gyerek „Kisszemőkkel” voltunk hatan. Szerencsénk volt, meghallotta, hogy „Idegenekkel” játszunk, és lebiciklizett a pályára Kósa Lajos, aki idősebb volt sokkal mint én, mégis jó  barátomnak vallhattam, a mozit ő üzemeltette a faluban.

Tudtam, hogy régen focizott, rábeszéltem, álljon be. A fiával játszott egy csapatban, nem készült az eseményre, így szerelést sem hozott. Mivel fehér mezben játszottunk, atlétára vetkőzött és sötétkék pantallóban, fekete félcipőben a második félidő közepéig játszott a meccsen!

Adidas mezt akkor láttak először

Számunkra rosszul kezdődött: két potyagóllal elment az ellenfél, majd „Sopen” magára talált, sok labda elakadt benne, mi is felbátorodtunk. „Adidas” mezt talán akkor láttunk először közelről. Emlékszem, az ellenfél elkövetett egy hibát: Móricz Pistit felrúgták, attól kezdve az erőtől duzzadó fiatalember „dűtött-burított”. Mondhatom, velem együtt.

Az első gólunkat a veterán balszélsőnk, Lajos rúgta, a fia, „Kagyló” passzából. Utána nem volt megállás, 9–4-re győztünk. Csak azért nem lett tíz, mert a társaim velem két gólt akartak rúgatni, de csak egy sikerült… Az ellenfél sportszerűen gratulált, felmentünk a kocsmába, és jött a „harmadik félidő”. Rég volt.

Könnyes szemmel nézett

Abból a csapatból már eltemettük a kapusunkat, Czikai Gyuszit, a Sopent, Móricz Jancsit, a Tatát. Most pedig eljutott hozzám a szomorú hír, hosszas betegség után elhunyt Kósa Lajos. Évek óta betegeskedett. Rég láttam, a feleségével mentek a járdán, már akkor is nagyon beteg volt… Édesanyámnál dolgoztam az udvaron, mikor éreztem, hogy valaki néz. Lajos állt a kisajtó előtt, és könnyes szemmel engem nézett.

Odasiettem azonnal hozzá, megöleltem, mint régi barátot. Már alig tudott beszélni, csak annyit mondott, hogy „fotball”… Kósa Lajos, nyugodj békében!

Tukacs László

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .