Még a nap is másként süt. Na ja. ma ünnepli ötvenkettedik születésnapját Fabók István, a megyei futball egyik, ha nem a legnagyobb humorzsákja.

Erő, egész, derű: éljen sokáig, Fabók István! Fotó: magánarchívum

Lehet szeretni, vagy éppen fintorogni a Kék edzőjének nyilatkozatain, ami viszont elvitathatatlan: ő az, aki rendre derűt csempész az olykor vészterhes időszakokba. Kocsma helyett búfelejtő aranyköpései éltetik a reményt, lehet másként is!

– Akkor születtem, 1968-ban, amikor utoljára nyertünk olimpiai tornát labdarúgásban, lehet, ennek köszönhetem, hogy megcsapott a sportág szele – lamentált Fabók István. – Abban az évben lőtték fel az Apolló-7 műholdat, amelyet azóta többször próbáltak már visszahozni, de ez évjárat a jelek szerint nagyon önfejű, mert az istennek sem akar engedelmeskedni, azóta is kering a föld körül. Bár az is kétségtelen tény, én nem jutottam ilyen magasságokba… Sokan köszöntöttek, amit köszönök szépen mindenkinek. Hogy miért van így, fogalmam sincs, talán már az öregség jele: noha mai napig futok, focizok, de azt is tudjuk, ez nem garancia semmire…  Jól érzem magam Kéken, rengeteget küzdünk az elemekkel is, de ez a megyei foci szépsége.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .