Fityiszt mutatott a papírformának a Tiszakanyár. Az utolsó helyen veszteglő megyei első osztályú futballcsapat „elkapta” a hétvégi forduló előtt még a tabella tetején trónoló Nyírgyulajt!

A csíkos mezes kanyári csapatnak sikerült a bravúr: megfékezte az esélyesebb Nyírgyulajt Fotó: Bodnár Barbara

A tavaszi nyitányon Tarpán elvérzett kanyári brigád talán a teljes szezon eddigi legnagyobb meglepetését szállította: a harcedzett Vicickó László az első félidő hajrájában préselte be ama gólt, ami nem csupán bravúrgyőzelmet ért – a reményt is életben tartotta a megkapaszkodás kiharcolására. Holott, a sereghajtót sokan leírták már a télen…

– Ahogy jövök-megyek, mindenki azzal traktált: Roli, biztos kieső a Kanyár, ezt sok helyen megkaptam – árulta el Ember Roland, a Tiszakanyár edzője. –  Tény, az edzőmeccsek során kilenc gólt kaptunk a Mándoktól, gyufáztunk a Pátroha ellen, szóval nem mutattuk azt, hogy előreléphetünk. Lehet, furcsa lesz, ettől függetlenül éreztem, sőt tudtam, hogy nincs minden veszve: legalábbis tiszta a lelkiismeretünk, mert beletettük a munkát a felkészülésbe.

Nem történt semmi hókuszpókusz, csupán egyszerűen annyi, hogy nem hiába beszélt  Ember Roland lyukat a játékosok hasába.

– Nagyon mérges voltam a tarpai meccs után, mondtam a srácoknak: ne azért járjunk már edzésre, hogy csak úgy eltöltsük az időt, meg, hogy jól érezzük magunk egymás között. Higgyünk abban, amit csinálunk! Éppen a hitet hiányoltam eddig, éppen ezért tartottam egy kis lelkifröccsöt a vasárnapi mérkőzés előtt. És hát itt a példa, hogy képesek vagyunk nem csupán a közvetlen riválisokkal szemben, de akár a legjobbak ellen is alkotni. Tettünk is érte becsülettel, ez a győzelem pedig bebizonyította:, igen is van remény, persze csak akkor, ha ilyen akarással hozzáállással játszunk a folytatásban is!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .