Régi idők homályába vész, hogy 22 évig sípoltam a járási, majd körzeti bajnokságban, néha – besegítve – lengettem a megye kettőben. Edzőmeccsek tömegén vettem részt, a különböző tornáknak se szeri, se száma.

Varga Zoltán, azaz Papen még mindig jól érzi magát a meccseken Fotó: tudósítónktól

Abban az időben még minden más volt: jóval kevesebb volt a tiszteletdíj, de nagyobb a barátság és az összetartás. Jóbarátokkal küldött a meccsekre Papp Attila (az ő kedvéért vállaltam a sípolást), meg később Kiss Barna. Nyugodjon békében! Kezdetben Cselyi Zsiga bátyám volt a mesterem, ő vezetett be ebbe a különös világba, aztán Varga Zoltánnal, vagyis „Papennel” és Gáti Pállal, azaz „Palával” jártam legtöbbet.

A játékvezetők réme volt…

Ez kis történet már sok-sok éve játszódott, talán a 90-es évek végén. Abban az időben egy Kispalád–Botpalád meccs a szó szoros értelmében rangadónak számított! Aki ott kihagyott egy 11-est, vagy egy nagy ziccert, pár napig még a kocsmába se mehetett be! Az talán nem is lehetett anno „igazi” bíró, aki nem vezetett ilyen összecsapást. A Kispalád részéről küldöttség ment be Kiss Barnához, a „Szövetségbe”, hogy „Papennel” mi dirigáljuk az összecsapást. Édesapám, – akkor még jó egészségnek örvendett – elkísért bennünket, mert ő is tudta, ott nem egyszerű meccs lesz. Időben érkeztünk, de már akkor is szép számú szurkolótábor gyűlt össze.

Mire beírták a jegyzőkönyvet, leigazoltuk a játékosokat, háromszáznál is többen harsogták: Hajrá Palád! Azt, hogy melyik, csak az illetékesek tudták… Édesapámat karon fogták a barátai, és mivel elég hűvös volt az idő, elvitték a kispaládi kocsmába egy kis melegítőre… Lázár Jenő volt a botpaládi szakvezető, nyugodjon békében, már néhány éve nincs közöttünk ő sem. A játékvezetők réme volt, akkor is el volt tiltva a mérkőzéstől, de az utcáról ordította: Ha tudom, hogy ti jöttök, írásban tiltakozom!

Hat sárga lap huszonhat perc alatt!

Papen szólt a rendezőknek: „Küldjétek el, mert addig nincs meccs!” Jenő csendben maradt, és elkezdődött. Tudni kell, a Kispalád volt a „spiccen”, a Botpalád a középmezőnyben, papíron a hazai csapat tűnt esélyesebbnek. Papen kajánul fogta a zászlóját, és már előre örült, hogyan fogok megégni a rangadón. Mint mondtam, sok néző volt: zúgott a Hajrá Palád!!! A fiúk is beleadtak apait-anyait, .a 26. percig már hat (!) sárga lapot kellett kiosztani.

Nem a bírót szidták, egymást nyírták becsülettel… Akkor – egy kirúgásnál – megállítottam a játékot, és odahívtam a két „csékát”, Fátyol Csaba és Algács „Leó” viselték a karszalagot. Szóltam: „Fiúk! Ha így megy tovább, piros lapok jönnek, vagy lefújom a meccset! Szinte egyszerre mondták: nem lesz itt semmi, lemegy a meccs sportszerűen! Úgy is volt!  A Kispalád technikás játékosai révén számtalan helyzetet kihagyott, még a kihagyhatatlant is. És ahogy lenni szokott, a Botpalád – helyzet nélkül – megszerezte a vezetést, majd 0–1, 0–2, 0–3… A szünetre el is dőlt, aztán volt még százszázalékos 11-es és 0–4 oda.

„El ne merjetek menni, mert fűbe ütlek bennetek!”

A meccs után „Döbrögi” barátunk kínált meg bennünket az öltözőben, mondván: „Nem vagyunk mi ellenségek, csak a pályán nincs barátság!”. Lázár Jenő az utcáról ordította: „Zoli hééééé! Gyertek be Botpaládon a kocsmába, el ne merjetek menni, mert fűbe ütlek bennetek!” Lám, korábban még írásban akart tiltakozni. Nem is tudtunk volna elmenni a kocsma előtt, mert egy kocsival elállták az utat… Sajnos, én – mint sofőr – csak üdítőt ihattam, na, de Papen… Jenő rögtön sör+felessel indított, aztán jött a „Suta”: „Zolikám, iszol egy felest?” A válasz nem késett: „Tedd ide a pultra!” Jött a „Tehen”: „Zoli bácsi, iszik egy sört?” Ismét: „Tedd ide pultra!”

Hamarosan elég tekintélyes sort alkottak a fogyasztani való italok. Meg is kérdeztem: „Papen, ki issza meg ezt a sok mindent? Ki, hát én! –hangzott a felelet. Mire édesapám előkerült, akkorra valóban elfogyott az ellátmány. Bizony, még ma is sokat emlegetjük, mikor Papennel lehoztuk a Palád–Palád rangadót. A másik évben a Kispalád 11–0-al állt bosszút, azon is mi működtünk. Még egy lapot se kellet elővenni. Rég volt… A szereplők közül sokan már nem élnek, Papen viszont még mindig sípol, mint a környék egyik legnépszerűbb „bírója”!

Tukacs László

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .