A veretes múlt, a régi szép idők emlékéből a futballban sem lehet megélni. A Tuzsér például a legalacsonyabb szintről indulva araszolgat szép lassan előre: a feljutás kiharcolása után immár a megyei másodosztály Nyírerdő csoportban próbálja megvetni a „lábát”.

Ami a jelek szerint sikerül, elvégre újoncként a nyolcadik helyre tornázta fel magát a tabellán, ez mindenképpen megsüvegelendő alakítás.

„Más kávéház”

– Amikor az elmúlt nyáron megkerestek a Tuzsér SE vezetői, nagyon-nagyon nehezen hoztam meg azt a döntést, hogy elvállalom a frissen feljutott csapat irányítását – árulta el Szabó István, a Tuzsér edzője. – Több dolog is aggasztott, leginkább az, hogy a régen szebb napokat megélt egyesületem (NB II., NB III., megye I. osztály) teljes belső átalakuláson ment át, mind a játékoskeret, mind pedig a működési feltételek szempontjából. A másik, hogy a megye hármas bajnokságot toronymagasan megnyerő csapatot (24 meccs, 21 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 65 pont, 129 szerzett gól) mennyire lehet majd együtt tartani, megerősíteni és felkészíteni arra, hogy ez az osztály már „egy másik kávéház” és nagyon kevés alkalommal lehet majd sikerélményük a játékosoknak! Ami viszont amellett szólt, hogy belevágjak, az volt: alulról építkezve, az alapoktól szeretnék a vezetők újra felépíteni a klubbot, a helyi kötődésű fiatal játékosokra támaszkodva egy-két olyan „idősebb” játékos visszacsábításával, akik tapasztalatukkal és rutinjukkal segíthetik majd a fiatalokat a nagyon kiegyensúlyozott bajnokság nehezebb periódusaiban.

Heti két kötelező edzés

– Ebből kiindulva, nem is volt különösebb elvárás a csapattal szemben! Becsülettel játsszuk végig a bajnokságot, és ha van rá lehetőség nyerjünk minél több meccset, az egyre népesebb és lelkesebb szurkolóink örömére! A felkészülést 28 fővel kezdtük meg, igaz ebből a nagy számból a sérülések és lemorzsolódások után egy stabil, 20 játékosból álló keret maradt meg. A bajnokság során heti két kötelező edzéssel készültünk a hétvégi megmérettetésekre, és egy a fiatalok számára szerdai napokon tartott egyéni képzéssel. Már az első néhány bajnoki után egyértelművé vált számunkra, hogy van két-három a mezőnyből kiemelkedő csapat, a többiek pedig alapjában azonos játékerőt képviselnek a pályán. Az őszi szezon végén a tabella ezt igazolta is, hiszen a negyedik és tizenkettedik helyezettek között alig öt pont a különbség!

Ami egyáltalán nem meglepő

– A csapat teljesítményéről elmondhatjuk, hogy megfelelt az elvárásoknak, a helyezésünk pedig talán több is egy kicsit annál. Igaz viszont az is, hogy több mérkőzésen a biztos vezetés tudatában engedtük ki a kezünkből a három pontot, ami egyértelműen a csapat tapasztalatlanságát mutatja még ezen a szinten. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a játékosok átlagéletkora alig több mint 24 év! Ha egy kicsit több rutinnal rendelkezünk majd, az ilyen meccseket biztosan győzelemmel abszolváljuk, akár már tavasszal is! A csapat ennek ellenére minden dicséretet megérdemel, hiszen a játékosok többsége munka és család mellett tudott ilyen színvonalat produkálni.

Jól cseng a neve

– Szeretném kiemelni segítőm, edzőtársam, Balogh Laci, Titi munkáját, akinek a neve biztosan nagyon jól cseng a megyei futball berkeiben. Az ő tapasztalata és meglátásai nélkül biztosan nem sikerült volna ilyen jól az őszi szezonunk! Összefoglalva, elégedettek lehetünk a csapat őszi teljesítményével. Újonccsapatként megmutattuk, hogy helyünk van a megye második vonalában és bármelyik csapattal képesek vagyunk felvenni a versenyt ebben az osztályban! Természetesen nem elégedhetünk meg, nem ülhetünk a „babérjainkon”, nagyon fontos, hogy egyben tartsuk a társaságot és egy-két hiányposzton megerősítsük a csapatot a téli pihenő alatt! Végezetül pedig szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, munkáját, anyagi vagy erkölcsi hozzájárulását, Tuzséron innen és túl, amit azért hoztak, hoznak meg, hogy a tuzséri foci újra régi fényében csilloghasson! Kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok minden futballt szerető és művelő olvasónak!