Az előző bajnoki évadban az utolsó pillanatig élt a remény, hogy a Csenger megkapaszkodik a megyei első osztályban. Mindez füstbe ment terv maradt, a nyáron pedig új szelek kezdtek fújni a szatmári egyletnél…

A szakmai stáb mellett a játékoskeret is csaknem teljes mértékben kicserélődött: a baljós nyitányt, a Nyírcsaholyban elbaltázott fellépést követően hazai pályán acélosan teljesített a Csenger, vendégként viszont nem már akadtak gondok. Az együttes végül beékelődött – a másodosztály Kelet-Magyarország csoport másik két nagyágyúja – az élen nyomuló Vámosoroszi, illetve a harmadik helyet megcsípő Jánkmajtis közé.

– Sokan távoztak és jónéhányan érkeztek nyáron, míg a cél nem igazán lehetett más: minél hamarabb visszakerülni az első osztályba – fejtegette Boros Károly, a Csenger edzője. – Hazai pályán minden meccset megnyertünk, a problémák idegenben kezdődtek: az első pofont rögtön a nyitányon megkaptuk. Azt megtanulhattuk, nincs értelme a körülményekkel foglalkozni, mert abból semmi jó nem sül ki, nekünk csak a játékkal szabad foglalkozni, ezt próbáltuk sulykolni a játékosoknak. Ennek ellenére több futballista elhitte, amit mondogattak, miszerint vendégként fel kell készülni a legrosszabbra, holott ennek a látottakkal nem volt alapja, legalábbis csak ritkán…

Alighanem ez a legnagyobb tanulság a csengeriek számára: ha nem javítanak eme statisztikán, az Oroszival szemben felhalmozott négy pontos hátrányt bajos lesz eltűntetni. De a küldetés korántsem lehetetlen.

– Jó lenne egy-két játékossal erősíteni, mert a szezon végére sérülések, lemorzsolódások, egyéb okok miatt majdnem elfogytunk. Természetesen nem adtuk fel a céljainkat, a feltételek adottak, megpróbálunk tavasszal még rátenni egy lapáttal – jelezte Boros Károly.