Nem sok sót evett meg a megyei első osztályú kemecsei futballegylet az idény elején, ehhez képest az ősz végére sikerült húsz pontot összegereblyézni. A záróakkord is csattanósra sikerült: idegenben gyűrte le a Tarpát (0–2) a középmezőnybe befészkelődő Márton-brigád.
A péntek esti fellépés alighanem Kovács Imrét is felvillanyozta: a középső védő szerzett vezetést a Kemecsének, a csapat pedig a folytatásban tovább ütötte a vasat. Nem mellesleg, a huszonöt esztendős hátvéd joggal nevezhető a fontos gólok emberének: előbb az Újfehértó ellen döntetlenre végződött meccsen köszönt be, a szezonban hintett második találata pedig egyenesen győzelmet ért.
– A védőkkel szemben mindig alapvető elvárás, hogy lehetőleg nullára hozzák le a meccset, ha valaki még pluszt is tud nyújtani, akkor nagy baj már nem lehet – indított egy örökigazsággal Kovács Imre. – Ez most megvalósult, góllal sikerült segíteni, amivel úgy érzem, átlendítettem a csapatot a holtponton. Nekem egyébként is leginkább a szögleteknél előre húzódva van esélyem, hát, Tarpán bejött.
Azért újoncként nem lógott ki a sorból a tűzben megedződött Kemecse, noha például Kovács Imre nem éppen ideális módon melegíthetett a bajnoki menetelésre.
– Számomra balul kezdődött az egész, mert nyáron strandfoci közben eltört a lábujjam: egy hónap kimaradt, gyakorlatilag nulláról kezdtem az egészet. Közben a felkészülés során a csapat egyszer sem tudott kétszer ugyanabban az összeállításban pályára lépni, majd a szezon elején a kőkemény sorsolás sem játszott a kezünkre. Ez az időszak ráment arra, hogy összeforrjunk, bár nálunk az egységgel nem volt probléma, jó kis társaság a miénk, engem is mindenki segített, hogy mielőbb visszarázódjak. Akadtak rossz és jó meccseim, mint ahogy a csapatnak is, néhány pontot „benne hagytunk” az idényben, de reméljük, lesz jobb. Ahogy nekem is, mert ettől többre vagyok képes
