Egyszer hopp, máskor kopp! Most éppen az előbbi verzió volt érvényben: a Balkány – amely egy hete otthon zakózott (1–5) a Kisvárda II. ellen – ezúttal idegenben bedarálta a Kemecsét. Ilyen ez a popszakma.
Az viszont kétségtelen, a megyei első osztályú futballegylet magára talált az őszi idény második felére. Bár a Magyar Kupától nehezen emészthető módon kipottyant (hej, az a szarvasi meccs…) a Belényesi-legénység, ugyanakkor utóbbi hat bajnoki fellépéséből négyet megnyert, az alsóházból pedig „felszaladt” a tabella középmezőnyébe.
Bátyi László, huszonöt éves jobbhátvéd védő, védekező középpályás. Emiatt az utóbbi két meccsen én sem eredeti posztomon játszottam
– Nagyon nem hiányzott a sérüléshullám, ami sújt bennünket – nyomatékosította Bátyi László, a Balkány huszonöt esztendős védője. – Ráadásul éppen akkor történt, amikor egy hét alatt három meccset játszottunk: a Kisvárda II. elleni vereség is ennek tudható be. Pedig nagyon jó brigádunk van, szerintem, mostanában nem is ment rosszul a csapatnak: a kupában hatalmas pechünk volt, szerettünk volna történelmet „csinálni”, jó lett volna Amatőr Kupa-döntőt játszani, ha egy kis szerencsénk van, most ott lehetnénk.
Bátyi Lászlót lassan régi motorosként lehet elkönyvelni Balkányban, és persze, azért töri magát, hogy a jelenlegi kilencedik helyről feljebb rakétázzon a csapat.
– Fél éves mándoki szereplést leszámítva két és fél vagyok Balkányban. Nagyon jól érzem itt magam, baráti körben futballozhatok, ami mondanom sem kell, nem mellékes szempont. Az utolsó három bajnoki meccs előzetesen húzhatónak tűnt, ebből egy már megvan, a Kemecse ellen nyertünk, és megpróbálunk még előrébb kapaszkodni a táblázaton. Ez a csapat néhányszor már bizonyította, hogy bármire képes, leszünk mi még jobbak is!
