Anno az LGT megénekelte: „Ő még csak tizennégy, a papa vigyáz rá, a mama vigyáz rá,
nem tudja mi vár, mi vár, mi vár rá.”  Horváth Attila, vagyis Kishapi sem tudja, egyelőre csak reméli, hogy nagy focista lesz belőle!

Horváth Attila (labdával) a futball mellett a tanulást sem hanyagolja Fotó: milotase

Mindenesetre a megyei másodosztály Kelet-Magyarország csoportban szereplő milotai ificsapat alighanem kincsre lelt: Horváth Atilla ugyanis a legutóbbi bajnoki mérkőzésen négy gólt hintett a Beregdarócnak.  A tiszakóródi származású, Baktalórántházán gimnáziumba járó talentum kilenc őszi fellépésen hétszer talált a kapuba, ráadásul a tanulást sem hanyagolja.

– Már ment a bajnokság, amikor csatlakoztam a csapathoz, de azóta minden meccsen kezdő vagyok – újságolta a milotai tinireménység, Horváth Attila. – Az iskolai bajnokságokon, meg a különböző tornákon már többször voltam gólkirály, és a milotai csapat a legjobb, amelyben eddig játszhattam. Jó az edzőnk, Török László, a csapattársaim közül pedig többel egy suliba járunk, sőt, ugyanabban a koleszban lakunk hétközben, szóval haverok vagyunk.

Horváth Attilára édesapja, vagyis Hapi után ragadt a Kishapi becenév, és a jelek szerint még lehet belelő valaki…

– Általánosban hetedikig kitűnő voltam, a gimiben négyes-ötös vagyok, futballozni azért jobban szeretek, de a tanulás kötelességem! Olyan focista akarok lenni, aki viszi valamire: arra szoktam gondolni, hogy majd magasabb osztályban is jó lenne játszani!  A Barcelonának szurkolok, a kedvenc játékosom Neymar: tetszenek nagyon a cselei, próbálom ellesni hogy csinálja, hát, nem egyszerű.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .