Üdvözlet, Skóciából! Mégpedig Oláh Zoltántól, aki merész elhatározástól, vagyis sokkal inkább a családot követve tette át székhelyét a Brit-sziget északi szegletébe.
A korábbi futballista, majd játékvezető a skót főváros, Glasgow mellett él, mindazonáltal két Celtic-meccs között még mindig lelkesen bogarássza a megyei futball híreit.
– Szabolcs megyei pályafutásom 1985-ben indult: Gerliczki Jani bácsi invitálására kerültem a Nagykállóhoz, olyan játékosokkal szerepeltem együtt, mint Gazdag Géza, Gyermán Sanyi, Imre Jani és Marozsán Jani, aki később Siófokra szerződött – nosztalgiázott Oláh Zoltán. – Onnan, még abban az évben leigazolt a Szpari, de augusztusban bevonultam, közben a nyírteleki az Asztalos SE-ben futballoztam. Nagyon szép másfél évet töltöttem ott: Siska Laci bácsi volt az edző, ráadásul remek csapatunk volt, majd 1987 februárjában visszatértem Nyíregyházára. A Spartacusnál újabb félév következett, csapattársam volt többek közt Csehi Tibi, Váczi Béla, Szikszai Misi, vagy a kapus Rapcsák. A legemlékezetesebb az utolsó, Budafok elleni meccs, amelyet végigjátszottam és két gólt szereztem.
Esetében hatványozottan igaz, hogy a régi szép időkben nem akárkikkel sodorta össze az élet. És Oláh Zoltánt a sikerek sem kerülték el.
– Úgy hozta a sors, hogy 1987 nyarán a Kisvárdában folytattam, ahol ugyancsak nagyon szép időszakot élhettem meg. Kilenc évig játszottam az NB III-as csapatban, két ezüstöt egy bronzérmet szereztünk. Akkoriban is gazán jó spílerekkel futballozhattam, mint például Béres Jani, Lelt Józsi, Seres Zsolt, vagy éppen Dudás Zoli. Mindig jó csapatunk volt, aztán 1996-ban igazoltam a Nyírkarászhoz: itt is nagyon jól éreztem magam, szuper játékosokkal: Oláh László, azaz „Cukor” és persze, Fecsku Pista – felejthetetlen. Másfél évig játékos-edző is voltam, utána edzőként az Anarcsot, a Dombrádot, végül a Pátrohát irányítottam.
Oláh Zoltán karrierje újabb fordulatot vett, sőt felcsapott sporinak, mígnem elérkezett a pillanat, amikor hosszú útra indult – haza pedig csak látógatóba jön.
– Na igen, 2003-ban csatlakoztam a megyei játékvezetői kerethez, ahol tizenöt évig működtem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni ebben a közegben, majd 2018 nyarán úgy döntöttem, hogy kiköltözök Skóciában, mivel a családom már kint volt, időközben pedig született két szép lányunokám és velük akartam élni. De innen is követem a megyei focit és jó szívvel gondolok az elmúlt évekre.
