„Szép magyar vitézek, aranyos leventék.” Arany János Toldi Miklós tetteit énekelte meg hőskölteményében, egyszer talán Ari Attiláról teljesítményéről születik szerényebb kivitelű, mindazonáltal magasztos mű.

Mindenesetre a tizenkilenc éves futballista harmadik szezonját húzza a Mándok színeiben. Vagyis nem éppen piskóta, sokkal inkább a megyei első osztály élcsapatai közé stabilan beépült egyletben próbál domborítani – immár huzamosabb ideje alapemberként.

– Számomra mindenképpen előrelépés volt, hogy már tizenhat évesen belecsöppentem a felnőtt fociba, amely teljesen más, mint az utánpótlás korosztályban játszani – fejtegette a kisvárdai nevelésű védő, Ari Attila. – Az „átállás” nem volt egyszerű, ettől függetlenül úgy hiszem, sikerült hamar felvenni a tempót fizikailag és ami legalább ennyire fontos, gondolkodásban is. Szerencsésnek vallhatom magam, mert rendszeresen megkapom a lehetőséget, fejlődhetek, nem pedig a kispadot koptatom. Az őszi idény hátralévő részé keménynek ígérkezik, most jönnek a topcsapatok elleni „hatpontos” meccsek, most dől majd el, mennyit érünk, ez nyilván rám isi gaz.

Ari Attila ősztől a Nyíregyházi Egyetem angol-testnevelés szakos hallgatója, emellett pedig igyekszik mindent alárendelni a futballnak.

– Szeretnék diplomát szerezni, és idővel minél magasabb szinten focizni. Próbálok úgy élni, hogy elérjem mindkét célt: a tanulással párhuzamosan nem langyosan játszogatni akarok, éppen ellenkezőleg, bizonyítani, hogy feljebb is megállom a helyem.