Bill Shankly, a Liverpool legendás menedzserének szállóigéje szerint: „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

Valahogy így vannak ezzel Nagyhalászban és Ibrányban is, kiváltképp, amikor két örök rivális egymásnak feszül egy megyei első osztályú bajnokin. Vasárnap ilyen napra ébredtünk, és az élen nyomuló Halász hazai pályán 3–1-re gyűrte le, egyben taszította az ötödik helyre a szomszédvárt. És ez nem egy szimpla meccs volt, hanem a „meccs” – a legveretesebb múltú a mi kis focinkban.

Az el Clásico egyik legérdekesebb szereplője Kató István: a harminckét esztendős jobbhátvéd ibrányi származású, ugyanakkor immár negyedik szezonját húzza halászi színekben.

– Nagyon sokat játszottam Ibrányban, az NB III-as csapatban is futballozhattam, szép évek voltak, de ilyen az élet – fogalmazott Kató István. – Átköltöztem Halászba, megnősültem, született két kislányom, ez már egy új korszak. Ez a győzelem pedig mindennél többet ér, olyan plusz adhat nekünk, ami később, ha rossz passzban vagyunk, átlendíthet minket a nehézségeken. Amióta a világ, azóta ennek a rangadónak óriási jelentősége: aki nem élt át ilyet, az nem is tudhatja mekkora. A közönségünk most is a tizenkettedik emberünk volt, élmény egy ilyen hangulatú mérkőzésen pályára lépni. Akit emellett még tüzelni kell, az akassza szögre a csukát! Igen, ünnepeltünk egy kicsit, de tényleg csak kicsit, mert hétfőn mentünk dolgozni.

Az örökbecsű mondás szerint a tabella nem hazudik, pláne kilenc forduló elteltével. Márpedig a Nagyhalász jelenleg az élen nyomul, ami Kató István szerint nem a véletlen műve.

– A legnagyobb erősségünk, hogy a csapat magja négy évet együtt szerepel, ami engem illet: azt gondolom, én innen már nem megyek sehová, ha valami mégis történne, akkor inkább befejezem. A folytatás? Mivel az elmúlt két szezonban egyaránt harmadik helyen végeztünk, most szeretnénk előrelépni…