A Csenger elleni rangadó kipipálásával (3–1) némiképp meglógott a Vámosoroszi. No persze, még nem bottal ütheti a megyei másodosztályú futballcsapat nyomát az üldözők.

A rangadó után győztes oroszi had vonulhatott az öltözőbe Fotó: Borbély Balázs

Mindazonáltal a Kiss Csaba, Riskó Tibor edzőpáros irányította egylet hárompontos előnyt épített a második Jánkmajtissal szemben, ezzel viszont még közel sincs lefutva a parti.

Szécsi mesterrel lesték el

– A hétvégénk egész jól kikerekedett a végére – merengett Riskó Tibor, aki a pályán is aktívan kiveszi részét a Vámosoroszi meneteléséből. – Nekünk egyik meccs előtt sincs szükségünk az „angyalpor” nevezetű drogra, hisz enélkül is euforikus állapotok uralkodnak a pályán és azon kívül is. Két „darab” pontrúgás variációból sikerült megnyernünk a meccset az „egy méteres” fiúnak köszönhetően, bár voltak még emellett is ordító ziccereink. Itt halkan közbeszúrnám: ezt a figurát még anno Szécsi mesterrel egy tanulmányi út során jegyeztük fel, amikor a Borussia Dortmundnál jártunk, csak itt Szabó Atira jött ki a figura, ott Aubameyang-ra, pedig nem hiszem, hogy nagy különbség lenne a két játékos között…

És, ha már Riskó Tibor belelendült, egyéb érdekességekkel is előrukkolt…

– Az idegenbeli mérkőzéseink rendre nehezek, de ezt tudtuk előre, maga az utaztatás is nehézkes, mert vagy a nagybusz robban le, vagy a kapusunkat nem engedik ki időben a „Fekete delfinből” . Hétvégén is megyünk „Terembe”, bár szerintem még nincs olyan hideg, és hó sem esett, persze, nem mi írjuk a szabályokat. Most fut a szekér, igyekszünk ezt a formát kitolni a legvégsőkig. Készülünk becsületesen minden heten az épp aktuális ellenfelünkre, aztán szezon végen meglátjuk mire volt mindez elég. Őszinte leszek, nem egyszerű, de élvezem minden pillanatát annak az időnek, amit ezekkel a fiúkkal tölthetek a pályán és azon kívül is.

Lelket simogató látvány

Még úgy is, hogy akadnak bizonyos kitételek, melyeknek meg kell felelni.

– Vannak súrlódások, konfliktusok, ezzel együtt azt gondolom, eddig helyén voltak ezek a történetek kezelve, miközben egy tényező közös bennünk: rajongunk egymásért, a jelenlegi erőnk szerintem ebben rejlik. Az első edzés alkalmával elmondtam, hogy két dolog, amit meg fogok követelni: az erőnlét és a fegyelem. Nyilván a játékosok kvalitása nyeri majd a meccset, akinek képességbeli hiányosságai akadnak, azt erővel és fegyelemmel tudja kompenzálni ilyen szinten, én ebben hiszek.  A körülmények és a háttér is rendezett, köszönhető mindez a mi nagy és nemes urunk, Végh Endre polgármesternek. Akik ellátogatnak hozzánk külön élményben lesz részük, mivel lelket simogató érzés nézni, ahogy a pálya mögötti legelőn, Kiss Dávid önfeledt bikaborjai fickándoznak, így szerintem nemsokára a National Geographic is fel fog majd keresni minket egy kisfilm erejéig! Igyekszünk kiszolgálni lelkes szurkolóinkat is, úgy latom egyre többen látogatnak ki az „Estadio de Végh Endre-be”, és egyre többen gratulálnak a meccs végén, viszont voltak és lesznek mindig köhécselők, de nem foglalkozunk külső, zavaró tényezőkkel.

A tanítómesterek

A harminc esztendős játékos-tréner szerint nem szégyen tanulni, főként, ha volt kitől.

– Ha lehet neveket mondanom, akkor két edzőt ki szeretnék emelni, akiktől rengeteget tanultam anno és köszönöm az életnek, hogy összehozott velük, illetve az ő kezük alatt játszhattam. Gyerekként Máté Tibi bácsi nevét mondanám, valamint felnőtt szinten Szécsi Zoltánét. Bár két különböző karakter, de mindkettő hatalmas pedagógiai és szakmai tudással rendelkező szakember volt, mindent köszönök nekik innen is! Visszakanyarodva, nem vagyunk elszállva, nincs is mire, haladunk tovább a kijelölt úton, hisz ez csak egy jelenlegi részeredmény, és ahogy Szabó Anti cimborám mondaná: „Hajnalba számolják a tyúkot!”

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .