A tavalyi bajnoki évad nem az első volt, amit totálisan idegőrlő szezonként élhetett meg drukker, játékos és vezető, egyaránt Fehérgyarmaton.
Ezúttal, gyakorlatilag a legutolsó pillanatra, a Csenger elleni ki-ki derbire végül összekapva magát, harcolták ki a bent maradást Siti mester fiai. Pedig a tavalyi őszi szezon, még nem igazán sejttette, ezt az „élet-halál” harcot.
Nem tudtak egyről a kettőre jutni
Miközben a sportlétesítményük, néhány éve még nem remélt, komoly léptékű fejlesztéseken esett át, s nyugodt szívvel kijelenthető, hogy most már szinte NB-s szintű, sajnos a csapat, nem igazán tudott egyről a kettőre jutni. Utánpótlás fronton, voltak, s vannak, komoly és értékes eredmények, s fejlődés, felnőttfoci szintjén azonban csak rövid életű „fellángolások” történtek. Valahogy a holtszezon sem hozta azt, amit igazán szerettek volna a csapat háza táján tüsténkedők, s „egyesek” véleménye szerint, „törvényszerű” volt az a „zakósorozat”, amivel a csapat indított.
Egy „gyászos emlékezetű” kupameccs a Vásárosnamény ellen, ez volt az első tétmeccs, majd három sima vereség a bajnokság indításaként, hát ez volt idén a kezdet… Edzőváltás lett a dolog vége, közös megegyezéssel, felállt a kispadról az a Siti Ferenc, akinek azért az elmúlt években nagyon sokat köszönhetett a fehérgyarmati labdarúgás, azonban mintha „megfáradt” volna a mester és a csapat kapcsolata. Jött Harbula Balázs, egy helyi pedagógus, aki ezt megelőzően, az ifjúsági csapat sikeres szakvezetője volt, valamint játékosedzője volt az FSC II., megyei harmadosztályban szereplő csapatának. S a Kisvárda II. otthonában elszenvedett vereség után, az új mesterrel, az új „impulzussal” jött három győzelem, a Kemecse, a Tiszakanyár, és az Újfehértó ellen, s mindjárt más lett a hangulat is a csapat háza táján.
Máris szívükbe zárták
Némi hangulatromlást eredményezett egy vereség Nyírmeggyesen, ahol egyébként munkahelyi elfoglaltsága miatt, Harbula Balázs, nem tudott az együttessel lenni. A hétvégén azonban remek derbin, kiváló ellenféllel szemben diadalmaskodott a Gyarmat, a kupabravúr-csapat Balkány ellen, remekül futballoztak Barta Feriék.
Papírjai elrendeződése után, csereként, bő negyedórára beállva, hazai pályán debütálhatott a 35 éves Bobal Mátyás, egy ungvári, magyar származású játékos, akinek az édesapja, a Goverla Ungvár legendás labdarúgója volt, s az „alma nem esett messze a fájától”, hiszen Mátyás, aki Ungváron nevelkedett, volt gólkirály az ukrán NB. II-ben, s futballozott az ukrán élvonalban a Szevasztopol, és a Vorszkla Poltava színeiben. Magyarországon a Fehérgyarmat az első csapata, amelyben két „tanári” góllal debütált, s talán nem kell hangsúlyozni, hogy Fehérgyarmaton a szurkolók, máris a szívükbe zárták Bobalt…
Papp Attila
