Szorgos hangyaként csipegeti össze a labdákat, ráadásul futballozni is tud: naná, hogy ilyen játékos főnyeremény minden csapatban. Balogh Gábor megtestesíti ezt a prototípust, nem véletlen, hogy mándoki stáb szemet vetett rá a nyáron.
A huszonnégy éves, egyébiránt nyíregyházi nevelésű védekező középpályás alig két hónapja erősíti – szó szerint – a tabella második helyén nyomuló megyei első osztályú együttest. Aki már harcedzett frontembernek számít: korábban az NB III-as Tiszaújvárosban vérteződött fel nem kevés tapasztalattal, míg az előző bajnoki évadban a bajnok rivális Ibrányt sorait acélosította.
– Úgy érzem, jó helyre kerültem – szögezte le Balogh Gábor. – Ibrányban szinte mindenki barátnak számított, ahol ugyancsak szép időszakot töltöttem, itt most annyiban más volt a szituáció, hogy abszolút új volt számomra a közeg. Be kellett illeszkednem, de lekopogom, szerencsére mindez könnyen ment. Nem körülöttem forog a világ, amit nem is szeretnék, ezzel együtt azt gondolom, hamar befogadtak, és teljesítménnyel is igyekszem megszolgálni a bizalmat. Azt kaptam, amit vártam, stabilan játszom, számítanak rám. Mindenki azt mondja, hogy erős csapatunk van, amely bármire képes lehet, de ezt a pályán is bizonyítani kell! Nem elég arról beszélni, milyen jók vagyunk, ezért nem adnak egy pontot sem, amit nem árt észben tartani.
Bár némiképp még odébb van, mindazonáltal Balogh Gábor már vágja a centit: a szezon végén ugyanis élete egyik meghatározó eseménye következik…
– Nősülés előtt állok, november 17-én megyünk Egyiptomba a párommal, ott tartjuk az esküvőt: szerettük volna igazán emlékezetessé tenni ezt az alkalmat. Annál is inkább, mivel gyerekkori szerelem a miénk, tíz éve ismerjük egymást. A polgári szertartás majd kicsit később, már itthon lesz. Addig még nyilván több szempontból akad teendőm bőven: a csapattal például minél előkelőbb helyen végezni, az már felérne egy nászajándékkal.
