A Sényő-Carnifex NB III-as futballcsapata a 94. percben még 3–2-re vezetett Balassagyarmaton, amikor beütött a krach. Jószerivel a „dudaszó” pillanatában úszott el a győzelem…
A hazaiak akkor egyenlítettek, amikor már semmire nem maradt idő, ezt pedig nyilván nem könnyű megemészteni. Mindemellett a a találkozó egyéb tanulságokkal is szolgált.
– Nem tudjuk átlépni saját magunk árnyékát! – szögezte le Imrő László, a sényői edzőpáros tagja, aki Fiumei Viktorral közösen irányítja az együttest. – A jó csapat idegenben, három szerzett góllal még rossz játékkal is meg tudja szerezni a három pontot. Egyelőre ez nekünk nem sikerül. Számunkra jól kezdődött a mérkőzés, hiszen elég hamar sikerült gólt szereznünk. Ellenfelünket abszolút nem zavarta meg a korán bekapott gól: el kell ismerni,hogy az első félidőben a hazai csapat akarta érvényesült. A szünetben megbeszéltük, mik azok a dolgok, amiken változtatni szükséges. Ez nagyjából megvalósult, akaratban és küzdeni tudásban a Balassagyarmat fölé nőttünk.
Amivel nem tudtak mit kezdeni…
Akad még itt valami… A sényői stábra egyáltalán nem jellemző, hogy „külsősökben” keresné a hibát, ez most a kivételes esetek közé tartozik.
– Sajnos, ezúttal voltak olyan külső körülmények, melyekkel nem tudtunk mit kezdeni – jegyezte meg Imrő László. – Ha valaki nem biztos a dolgában, nézze a játékosok reakcióját. A támadócsapat az akció végén háttal fut vissza, akkor pedig minden következhet csak szöglet nem. De ez nem mentesíti azokat a játékosokat, akik ezen a mérkőzésen enyhén szólva is gyenge teljesítményt nyújtottak. A három rúgott gólunk ellenére is sokkal többet kell tenni a győzelem megszerzéséhez. Azt is megtanultuk vasárnap, hogy innentől kezdve minimum négy perc hosszabbításnak kell lennie minden alkalommal, mivel a mérkőzések nagy részén hat csere volt.
