A gól a foci sava-borsa. Mindenki azért megy a meccsre, hogy gólokat lásson. Na,szerencsére ebből  nem volt hiány a Túristvándi–Tyukod (11–4) megye hármas mérkőzésen.

Zámbó Jimi (balról) és Horváth Roland a túristvándi gólgyárosok Fotó: tudósítónktól

A Szamos csoportban szereplő hazaiaknál „kiszakadt” a gólzsák: Horváth Roland hatszor, Zámbó „Jimi” Imre  négyszer talált a hálóba, míg a tizenegyedik találatot a „Kissomi”, azaz Somogyi Norbert szerezte.

Alig várta, hogy letöltse az eltiltást…

– Tartottunk a meccstől – merült a részletekbe Horváth Roland. – Úgy éreztem, kettő „van bennem|, hatra álmomban sem gondoltam. Felnőttmeccsen egyszer rúgtam ötöt, még a Cégénydányád ellen. A kapu előtt érzem jól magam, van még meccshiányom, de remélem, mielőbb még inkább belelendülök és az erőnlétem is jobb lesz.

A huszonnyolc éves túristvándi frontember eddigi pályafutása nem nélkülözte a kalandos fordulatokat

– Tiszakóródon kezdtem Juhász Ernő és a fia, Kisernő voltak az első edzőim. Középiskolába Gyarmatra jártam, ott fedezett fel a mostani edzőm, Tukacs László és vitt a gyarmati ifibe. Majd játszottam Kisarban, onnan igazoltam Istvándiba. Tettem egy féléves kitérőt Nyírcsaholyba, most pedig ismét Istvándiban játszom. Sajnos, egyszer elborult az agyam, megütöttem egy bírót, három évre eltiltottak… Alig vártam, hogy leteljen, áprilisban tértem vissza. Ezért van meccshiányom… De jó a társaság, jól érzem itt magam. Két gyermekem van, a család és munka mellett focizom. Szeretnék még sok gólt lőni! Persze, ez a társak támogatása nélkül nem megy: a „mesterhatost” nekik is köszönöm!

Jimi, aki elsőnek mondta…

Zámbó Jimi szintén két gyermek édesapja. Tősgyökeres túristvándi „nevelés”. Itt kezdett a helyi általános iskolában, büszkén nézi még ma is a sok serleget, kupát, amelyek az iskola polcán láthatók. Zömét bizony ők nyerték, még annó a „Szellem. Grisin, Gávros, Somi, Jimi, Dutyu, Tare, Komboj, Karmacsi Gábor fémjelezte „aranycsapattal”

– A „nagyok” között először sikerült négyet lőni, köszönet érte a társaknak! –nyomatékosította a huszonhat esztendős Zámbó Jimi, aki féléves kitérőt leszámítva, amit Tiszakóródon töltött, mindig istvándi színekben futballozott. – Jól érzem itt magam! Mikor úgy másfél éve csaknem megszűnt a csapat, elsők között szóltam, hogy játszunk tovább! Milyen igazam lett. Most jobbak vagyunk, és jobban megy a játék is!

Jimi robbanékonysága a garancia arra, hogy még fog sok örömet szerezni a túristvándi szurkolótábornak. Régi iskolatársai közül visszatért a csapathoz „Kissomi” ,meg „Csóka”, illetve Pintye Krisztofer, és a korábbi csatártárs, Németh Pityú, a „Sírásó”. Már csak Benji,Koncz Lacika és Csita jó labdái kellenek, no meg Leó kiugratásai, hogy tovább termeljék a gólokat. És csak hajrá, Istvándi! Csak lűjetek!

Tukacs László

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..