Különleges bája van annak, amikor egy Szatmári gyerek a megyei harmadosztály Rétköz csoportban hatványozottan bizonyítja: van benne nafta. Persze, nem a tájegységek közötti rivalizálás miatt „énekeljük meg” a vasárnapi Vitka–Jéke (2–8) derbit…

Sokkal inkább Szatmári Máté alakításának jóvoltából. A huszonkét éves jékei csatár hat gólt rámolt be, mindezt megspékelve azzal, hogy az első félidőben húsz perc leforgása alatt négy „dugót” hintett.

– Jobban szeretem az olyan meccseket, amelyek kiélezettek, mondjuk a végén dönt egy gól, az persze, nem rossz, ha azt éppen én szerzem – vitt némi „színt” a történtekbe Szatmári Máté. – Ráadásul az a típusú csatár vagyok, aki szívesen passzol, ha jobb helyzetben van valaki más, ezt nem csak azért említem, mert jól hangzik. Korábban irányítót játszottam, megszoktam, hogy kiszolgálom a többieket, leginkább a támadókat. Azért, ha a helyzet van, szigorúan be kell rúgni, ezzel így vagyok. Vitkára pedig egyébként is szívesen megyek, szép emlékek kötnek ahhoz a pályához: az előző szezonban 4-0-ra nyertünk ott, mindent gólt én lőttem.

Nem véletlenül célozhatunk arra, hogy Szatmári Máté tanári teljesítményt nyújtott. A Jékéhez ezer szállal kötődő, a szezonban már kilenc gólnál tartó frontember ugyanis az iskolapadban ülve is igyekszik domborítani.

– Az az igazság, hogy egy ideig úgy tekintettem a futballra, mint szinte mindenki más: szerettem volna magas szinten játszani. Kisvárdán nyolc évet húztam le: az U11-től az U21-ig minden korosztályban szerepeltem, majd válaszút elé kerültem. Felvettek a Debreceni Egyetemre, döntenem kellett: foci vagy tanulás? Utóbbi mellett döntöttem, tanárnak készülök, így maradt az alacsonyabb osztály. De nem bántam meg, Jékén otthon vagyok, barátokkal, korábbi várdai csapattársakkal játszom együtt, szóval, jó itt!