Szinte napra pontosan két éve lépett színre Dudás Zoltán – Vásárosnaményban. A megyei első osztályú futballcsapat háza táján még fel sem dolgozták igazán Farkas Béla edző megrendítő halálát, szóval nem akármilyen idők jártak akkortájt a beregi vidéken.

Dudás Zoltán két év után köszönt el a Vásárosnaménytól Fotó: beregihirek.hu

Az ideiglenesen kinevezett Balogh Gyula játékos-edzőt váltotta Dudás Zoltán, aki rég látott magasságokba, a szezon végén a negyedik helyre „emelte” a Naményt. Az előző évadban hatodikként vert tanyát a táblázatot az együttes, amely az aktuális idényt két három vereséggel indította. A szombati, Mátészalkán elbukott fellépés után pedig a szakvezető maga mondta ki: itt a vége a történetnek, a közös munkának.

A sors furcsa fintora, hogy Dudás Zoltán néhány nap múlva, szeptember 4-én ünnepli negyvenkilencedik születésnapját, ami már testvérek között is becsülendő szám. Bár a mosónők korán halnak, ezt József Attilától ugyebár régóta tudjuk, szó se róla, a futballszakma sem életbiztosítás. Pláne, egy olyan habitusú embernek, mint a Vásárosnamény edzője. Aki, bár tengernyi mérkőzés van a lábában, valamint a kispadot koptatva (noha ülni még kevesen látták…), mai napig „belehal” egy-egy rosszul elsült meccsbe. Éppen ezért érezte úgy, most kell megállni. Ennyi és ne tovább!

– Több, mint harminc éve vagyok benne a futballban, sok mindent megéltem már, úgy terveztem, még egy szezont kihúzok, aztán pihenek valamennyit, ez most hamarabb következett be – nyomatékosította Dudás Zoltán, hogy elhatározása végleges. – Jó néhányan kérdezzék, nem volt-e elhamarkodott a döntésem, mert nehéz volt a sorolásunk, viszont, akik ismernek tudják, milyen beállítottságú vagyok, nehezen viselem a vereségeket. A szalkai meccs egy folyamat betetőzése volt, ami után azt gondoltam, lépni kell! Semmiképpen nem akartam az elmúlt két év eredményét lerombolni, másfelől így a Naménynak is van ideje kikászálódni a hullámvölgyből. Abban biztos vagyok, hogy fognak még szép győzelmeket aratni.

– Azok a szurkolók, akik a csapat mellett álltak, úgy éreztem, elfogadtak: remek embereket ismertem meg, barátokat szereztem, Filep Sándor polgármester úr személyét pedig külön megemlítem. Egyáltalán nem vagyok csalódott, valószínűleg ennek így kellett történni. Nem vagyok egy otthonülős típus, a civil életben rengetem teendő vár rám és hozzáteszem, a családom pezsgővel várt idehaza!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .