A régi vágású olasz futball „legszebb” hagyományait idézi a Sényő-Carnifex NB III-as futballcsapatának őszi szereplése. Legalábbis eddig…

A kék mezes sényőieknek kétszer nem sikerült megállítani a vendégeket Fotó: tudósítónktól

A szabolcsiak mindhárom eddigi fellépése döntetlenre végződött, ebben a tekintetben „egykék” a Keleti csoportban. Vasárnap a Tállya ellen hazai pályán remizett (2–2) a tabellán tizedik együttes, amely nem vágyik „itáliai” babérokra.

– Lassan döntetlen királyok leszünk! – merengett Imrő László, a sényői edzőpáros tagja, aki Fiumei Viktorral közösen irányítja az együttest. – Viszonylag sikerült hamar gólt kapnunk: kb. az ötvenhatodik másodpercben, mégpedig úgy, hogy a saját bedobásunkból indult meg az ellenfél. Ez némiképpen meg is fogta a fiúkat. De, a félidő derekára összeszedtük magunkat és fokozatosan javult a játékunk. Jöttek is a helyzetek, bár a forgatókönyv a szokásos volt, tehát ki is maradtak. Jellemző jelenlegi állapotunkra, hogy még büntetőből sem sikerült bevennünk a vendégek kapuját. Egy remek szöglet után sikerült egalizálnunk még a szünet előtt. A folytatásban szinte felbillent a pálya, ugyanakkor lehetőségeinket ismét nem tudtuk gólra váltani. Mentünk előre, mindenki tette a dolgát: nagyon akarták a fiúk ezt a győzelmet. Velünk szemben a Tállya egyetlen egy kontratámadásból gólt tudott szerezni, így a végén nekünk kellett örülni a döntetlennek. Viszont már picit unalmas hallgatni azt, hogy egy jó csapat ellen szereztünk egy pontot! Jó lenne már megnyerni egy mérkőzést, még ha „szerencsével” is!

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .