A nagy magyar futballvalóságban aligha okoz megrázkódtatást, hogy ismét feléledt az érpataki csapat. Holott, éppen az ilyen kis egyletek jelentik azt a hátországot, ami nélkül – legyenek bármilyen cifra akadémiák, pumpálhatnak milliókat az élvonalba – fabatkát sem érne az egész történet.

…és nem csak néma szoborként áll az érpataki kapu – újra lesz futball a településen Fotó: tudósítónktól

Kis csapat, kis költségvetés, szerény tervek. De a lényeg: nem szántják be a pályát, amelyen hét év után ismét bajnoki meccseket vívhat az Érpatak.

– Utoljára 2012-ben volt csapat a településen, de megérett az idő, hogy ismét legyen – taglalta Nagy Miklós az érpataki egyesület elnöke, egyben edzője, hogy miért trombitálták össze a fiúkat. – Nagyon sok fiatalunk futballozott össze-vissza, őket hívtuk haza, a keret pedig kiegészült a régi játékosokkal. Most húsz fős a létszám, eddig szerelésünk, kapuhálónk sem volt, a napokban ez a gond megoldódott. Hogy mi a cél?  Egyszerű: ne legyünk pofozógép. Tanuló év lesz számunkra ez az idény, de mi nem csak úgy focizgatni akarunk. Nem csak vasárnapi csapat vagyunk, hétközben próbálunk edzeni, már több edzőmeccset is játszottunk. Csináljuk!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..