Ahhoz képest, hogy Katona Pál a búcsú gondolatát dédelgette, az új idény első tétmérkőzésén győztes góllal „rúgta tovább” a Csengert a Magyar Kupa megyei selejtezőjének nyitókörében

Amikor Katona Pál lába lövésre lendül, nem lehetnek nyugodtak az ellenfelek Fotó: Kákos Dávid

A harminchét éves elnyűhetetlen csatár a 92. percben szerezte a házigazda szatmáriak harmadik találatát, amellyel legyűrték a megye egyes Nagyhalászt. Katona Pált a hetvennegyedik minutumban, csereként vetette be a másodosztályba visszacsúszott, időközben teljesen átalakult szakmai stáb, ő pedig – jó szokása szerint – nem tétlenkedett.

– Nagyon rosszul érintett a kiesés és amíg nem beszéltem az új vezetőséggel, nem igazán tudtam, hogy lesz-e folytatás – vágott a közepébe Katona Pál. – Új szelek fújnak nálunk, örülök, hogy továbbra is számítanak rám, egyben megnyugtatok mindenkit: ha már úgy érzem, nem tudok segíteni, azonnal abbahagyom!

Hogy mit jelent a rutin meg az évek, azt jól példázza a Halász elleni „dugó”, no meg az, hogy Katona Pál nem felejt!

– Benne van a pályafutásom három legszebb gólja között, amit szombaton szereztem. Láttam, hogy kint áll a kapus, húsz méterről alányúltam a labdának, az pedig szépen behullott a kapuba. Természetesen jó érzés, hogy továbbjutottunk, de a bajnokságban is domborítani kell. Azt még hozzátenném, személyesen és úgy gondolom, a csapat nevében is megköszönöm a régi vezetés, dr. Komlódy Miklós, Rozika, Szilágyi Sándor és Varga Valentin nyolcéves áldozatos munkáját!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .