Az álmoskönyvek szerint, ha valaki mesterhármassal mutatkozik be új csapatában, abból hosszabb távon valami nagyon szép is kisülhet. Márpedig Nagy Imre Zoltán, a Mátészalka nyári szerzeménye három gólt rámolt be a Kemecse elleni Magyar Kupa-meccsen.
Ennél jobban aligha alakulhatott volna a debütálás a Fehérgyarmatról érkezett, huszonhét esztendős támadó számára. A Mátészalka ugyebár 3–0-ra kalapálta el immár szintén megyei első osztályú riválisát a kupasorozat selejtezőjének nyitányán, ráadásul az erdélyi futballista eddig egyszer sem volt eredményes szalkai színekben, holott az előkészületi mérkőzéseken is rendre szerepet kapott.
– Azért jöttem, hogy segítsem a csapatot, örülök, hogy most sikerült – jelezte minden cifrázás nélkül Nagy Zoltán Imre. – Az edzőmeccseken nem tudtam betalálni, ami már kicsit kezdett idegesíteni. Kicsit görcsöltem is emiatt, no és még össze kell szokni a többiekkel, ehhez időre van szükség. Mindenesetre, így, hogy már gólokat szereztem, a lelkem is megnyugodott, hiszem, hogy nem állok meg itt.
Szó se róla, ha Nagy Zoltán Imre ilyen iramban termeli a gólokat, nagy baj már nem érheti a Mátészalkát.
– Jól érzem magam Szalkán, a helyzetemet megkönnyíti, hogy akadnak ismerősök a csapatban: Botos „Piri” már edzőm is volt korábban. Nekem a győzelem a fontos, meg, hogy mint mindenki, én is sérülés nélkül ússzam meg a szezont, a többi csak ráadás. Persze, gólokat akarok szerezni, minél többet, hisz ezért is hívtak ide. Kérem írja le, sokat köszönhetek a fiúknak, legfőképpen Szántó Zolinak, mert ő adta mindhárom gólpasszt! Na meg Papik Zoltán szakosztályvezetőnek, aki már évek óta hívott, amikor még Tasnádon, majd Szatmárnémetiben játszottam. Remélem ebben az idényben előrébb végzünk, azon leszek, hogy ne járjunk úgy, mint legutóbb, amikor nehezen sikerült bennmaradni.
