A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk – némi szünet után – tovább folytatódik: ezúttal a gyügyei futballkrónikát dolgozta fel a szokásos alaposággal Tukacs László.

Lassan elsorvadt, elárvult a gyügyei pálya Fotó: Bezzegh István

Gyügye apró Szamos-parti település. Sokaknak talán az alma jut az eszébe, ha a településről hall. Az bizonyos, hogy az ott termett almának valami különleges zamata van. A focicsapatnak is volt különlegessége, már az maga, hogy egy ily kis létszámú közösség oly sok évig tudott eredményes gárdát működtetni.

A focitérképről eltűntek, holott két pálya is van…

A régi focimúltról nincs tudomásom, Az igazi szerveződés a 80-as évek elején öltött testet. A szervezőmunka zömét Kiss Barna és Bíró Zoltán végezte, de kialakult körülöttük egy igen aktív mag, így sikerült létrehozni a Gyügye SE-t. A pár száz lelkes település ma már 15 éve nincs a focitérképen, de mégis két füves pálya van a területén. Ugyanis a szomszédos Szamosújlak, sajnos szintén rég elárvult arénája is Gyügye területére esik! A kisközség leggyakoribb családnevei a Kiss és a Karácsony, esetleg Dányádi, Országh, vagy Kondor. Egy kocsmai beszélgetés során nosztalgiáztak az egykori focisták, mikor valaki felemlítette: „Emlékeztek, mikor nyóc Kiss szerepelt a gyügyei kezdőbe? Tudjátok: Barnus, Zoli, Karcsi…” Mire hátul egy félspicces hang közbevetette: „A két Birgányt ki ne hagyjátok!”

Tökász gondos gondnok volt

Igen, remek közösséget alkotott a jól szereplő csapat. A kezdeti botladozás után eredményesen szerepelt a körzeti kettő, majd az első osztályban is. Volt aztán 1-2 év kihagyás, majd megint nekifogtak, és a sokáig a körzeti egyben szerepeltek. Még ificsapatot is tudtak szervezni! A településen alig volt fiúgyermek, de a barátok, támogatók összeszedték a srácokat Gyarmatról és a környező településekről.

A sok tehetségről, akik Gyügyén fociztak nekem elsősorban Tisza Pista barátom neve ugrik be. Ő a Fehérgyarmati MEDOSZ-ban, a megyei első osztályban is letette a tantuszt, ritka sportszerű, a labdarúgás iránt nagy alázattal bíró tehetség volt! Az említett időszakban már Dányádi Gyuszi – művésznevén „Dugó” – hangolta össze a csapatért tenni akarók maroknyi közösségét. Karácsony Miklós, a „Tökász” volt a gondnok, precízen végezte a rábízott munkát. A játékosokat Kiss Károly, a „Csikasz” toborozta. Bíró Zoli üzemeltette a kocsmát, az összetartó kompánia közösen főzött, evett-ivott a győztes meccsek után… Mondta is Bíró Zoli barátom: „Írd meg, akkor ment jól a Gyügye SE, mikor Bíró Zoli szervezte!” A gyarmati csapatból több tehetséges fiatal is itt szerepelt rövidebb-hosszabb ideig. Bihari Miki, Tóth „Beri”, Fáber „Öcsi”…

Bármennyi eső esett, mindig lehetett játszani

Aztán szép csendesen halványult, fakult a csapat, lassan elsorvadt, elárvult a pálya, amelynek olyan jó talaja van, hogy egyedül álló talán még a megyében is. Sóderágyon terül el, egykor itt folyt a Szamos, akár mennyi eső esett, mindig lehetett rajta játszani. Kár érte, hogy most árva…Teniszpálya is van mellette, néha azon még szoktak ütögetni, dehogy a labdarúgás újjá fog-e születni, abban már nem vagyok biztos. Kiss Barna barátom – nyugodjék békében – talán még ha élne, összefogna megint Csikasszal, Dugóval, Tökásszal, és ismét hangos lenne a Szamos-parti aréna, hallanánk a csatakiáltást: Hajrá Gyügye!!!!

Tukacs László

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..