A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk következő epizódjában Kisnamény futballkrónikáját dolgozta fel állandó vendégtollnokunk, Borbély Balázs.

Nem mindenki az, akinek látszik, nem mindenki az, aki játszik. Ez nem egy ősi kisnaményi fejtörő, magyarul enigma, hanem a vidéki futballtörténet jellegzetessége. Nemcsak a vidékié persze, mert szerintem az amatőr fociban mindenhol hasonlóan működtek a dolgok, mielőtt rend lett. Ígérem, az írás végére megfejtjük a feladványt.

Nyomára sem bukkanni

A kisnaményi foci múltja nem olyan veretes, mint mondjuk a Liverpoolé, de talán a Manchester Cityvel sem konkurál. Például egyetlen angol bajnoki címet sem nyert, nemhogy FA-kupát. Múltjáról nem is sikerült túl sokat megtudni. A szatmári foci története nem a fehér lapokra íródott. Akkoriban szimplán csak fociztak. Ezúttal egy tehetséges vámosoroszi futballista, Szabó Attila segített adatokkal. Az ő nagybátyja, Kelemen Zoltán ugyanis aktív részese volt a naményi foci legújabb kori eredményeinek. Meg persze édesapja, aki menedzsere és támogatója volt még a csapatnak.

Az „ősi időkben” meg nagyapja, idősebb Kelemen Zoltán volt aktív részese játékosként a naményi „tikitakának”. Szervezett futball létezett az ötvenes, hatvanas években is a faluban, aztán 1970 táján megszűnt. A régi futballpálya – már ha volt ilyen egyáltalán – helye ismeretlen. Nyomára nem bukkantam, pedig még Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei című örökbecsű írásának Kisnaményra vonatkozó részét is végigtanulmányoztam.

Sügér, Hóka és a többiek

A kilencvenes években még pezsgett a falusi foci, jóval többen futballoztak nagypályán mint manapság. Kisnaményban is ügy gondolták, hogy eljött az idő, „mert kell egy csapat!” Szűcs Béla vezetésével szervezték újjá a kisnaményi csapatot, az akkori polgármester, Kővári István segítségével. Aktívan részt vettek még a szervező munkában Balázsi István, Kelemen Zoltán, Tar Csaba, Drótos Lajos vezetőségi tagok, valamint Szabó Attila edző és támogató. A játékosállomány vegyes volt, a helyi fiatalokon túl környékbeli fiatalok és seniorok egyaránt stoplist húztak, no meg felöltötték az olykor XXL-es méretű mezeket. Kereszti Lajos, aki két fiával Fülesden is játszott, itt is erősítette a csapatot legendás pontrúgásaival. Sorolhatnám még a neveket, Sügér, Hóka, Guriga, Lambár és még oly sokan mások próbálták segíteni ennek a patinás történelemmel rendelkező kis falunak a futballját.

Sokan várják ott fönt…

A település futballcsapata mindenesetre az 1999/2000-es szezonban elindult is a fehérgyarmati városkörzeti másodosztályban. Mivel itt a bennmaradást nem lehet célul tűzni (ugyanis innen nem lehet kiesni), ezért a tisztes helytállás lehetett a terv. Ez sikerült is, hiszen első szezonjukban a Panyolát és a Cégénydányádot megelőzve rögtön a 12. helyre rakétáztak a 14 csapatos mezőnyben. Huszonöt pontot szereztek, ez pedig azért kezdetnek nem volt rossz.

Főleg úgy, hogy a csapat „albérletben” játszotta „hazai” meccseit. Hol Vámosorosziban, hol Szamosújlakon, hol pedig Gacsályban harsant fel a harci sípszó, talán még Balogh Pista bácsi, a legendás Sztalin is fújt Naménynak. Ő most hagyta el ezt az árnyékvilágot, nyugodjon békében! Sokan várják ott fönt, hogy akár gumicsizmában is, a kezdőkörből ki nem mozdulva, úgyszólván „hibátlanul” lehozza a meccset.

„Te majd később jössz”

Visszatérve Kisnaményhoz, beigazolódott, hogy az újoncok számára a második szezon nehezebb, mint az első. Így lett. A harmadik szezonban érték el a legjobb eredményüket, a középmezőnyben végeztek, kiegyensúlyozott eredményt nyújtva. Közben elkészült a saját pályájuk, szép környezetben, Darnó felé haladva baloldalt. A sporttelep megépült, a csapat meg szép lassan megszűnt. A végére érve meg fejtsük meg a kisnaményi enigmát! A játékoskeret mindig szűkös volt, nehezen jött össze a tizenegy játékos is (nemhogy 12 dühös ember), például Garda Krisztián alias Jimmy, Deák Antalként lépett többször pályára naményi színekben. Tőkei Gyuri csaholci származású kapus is Naményban „vezetett le” – Drótos Lajosként.

Egyik alkalommal a meccs előtti szokásos igazoltatásnál a szintén csaholci illetőségű bíró ellenőrzi az igazolásokat. Mondja fennhangon, hogy: – Drótos Lajos! Gyuri jelentkezik, hogy ő az. Erre a bíró: -Várjál Gyuri, te majd később jössz. Végigjátszotta.

Borbély Balázs