A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk következő epizódjában Kisnamény futballkrónikáját dolgozta fel állandó vendégtollnokunk, Borbély Balázs.

A kisnaményi pálya – anno – elkészült, a csapat meg szépen lassan megszűnt Fotó: Borbély Balázs

Nem mindenki az, akinek látszik, nem mindenki az, aki játszik. Ez nem egy ősi kisnaményi fejtörő, magyarul enigma, hanem a vidéki futballtörténet jellegzetessége. Nemcsak a vidékié persze, mert szerintem az amatőr fociban mindenhol hasonlóan működtek a dolgok, mielőtt rend lett. Ígérem, az írás végére megfejtjük a feladványt.

Nyomára sem bukkanni

A kisnaményi foci múltja nem olyan veretes, mint mondjuk a Liverpoolé, de talán a Manchester Cityvel sem konkurál. Például egyetlen angol bajnoki címet sem nyert, nemhogy FA-kupát. Múltjáról nem is sikerült túl sokat megtudni. A szatmári foci története nem a fehér lapokra íródott. Akkoriban szimplán csak fociztak. Ezúttal egy tehetséges vámosoroszi futballista, Szabó Attila segített adatokkal. Az ő nagybátyja, Kelemen Zoltán ugyanis aktív részese volt a naményi foci legújabb kori eredményeinek. Meg persze édesapja, aki menedzsere és támogatója volt még a csapatnak.

Az „ősi időkben” meg nagyapja, idősebb Kelemen Zoltán volt aktív részese játékosként a naményi „tikitakának”. Szervezett futball létezett az ötvenes, hatvanas években is a faluban, aztán 1970 táján megszűnt. A régi futballpálya – már ha volt ilyen egyáltalán – helye ismeretlen. Nyomára nem bukkantam, pedig még Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei című örökbecsű írásának Kisnaményra vonatkozó részét is végigtanulmányoztam.

Sügér, Hóka és a többiek

A kilencvenes években még pezsgett a falusi foci, jóval többen futballoztak nagypályán mint manapság. Kisnaményban is ügy gondolták, hogy eljött az idő, „mert kell egy csapat!” Szűcs Béla vezetésével szervezték újjá a kisnaményi csapatot, az akkori polgármester, Kővári István segítségével. Aktívan részt vettek még a szervező munkában Balázsi István, Kelemen Zoltán, Tar Csaba, Drótos Lajos vezetőségi tagok, valamint Szabó Attila edző és támogató. A játékosállomány vegyes volt, a helyi fiatalokon túl környékbeli fiatalok és seniorok egyaránt stoplist húztak, no meg felöltötték az olykor XXL-es méretű mezeket. Kereszti Lajos, aki két fiával Fülesden is játszott, itt is erősítette a csapatot legendás pontrúgásaival. Sorolhatnám még a neveket, Sügér, Hóka, Guriga, Lambár és még oly sokan mások próbálták segíteni ennek a patinás történelemmel rendelkező kis falunak a futballját.

Sokan várják ott fönt…

A település futballcsapata mindenesetre az 1999/2000-es szezonban elindult is a fehérgyarmati városkörzeti másodosztályban. Mivel itt a bennmaradást nem lehet célul tűzni (ugyanis innen nem lehet kiesni), ezért a tisztes helytállás lehetett a terv. Ez sikerült is, hiszen első szezonjukban a Panyolát és a Cégénydányádot megelőzve rögtön a 12. helyre rakétáztak a 14 csapatos mezőnyben. Huszonöt pontot szereztek, ez pedig azért kezdetnek nem volt rossz.

Főleg úgy, hogy a csapat „albérletben” játszotta „hazai” meccseit. Hol Vámosorosziban, hol Szamosújlakon, hol pedig Gacsályban harsant fel a harci sípszó, talán még Balogh Pista bácsi, a legendás Sztalin is fújt Naménynak. Ő most hagyta el ezt az árnyékvilágot, nyugodjon békében! Sokan várják ott fönt, hogy akár gumicsizmában is, a kezdőkörből ki nem mozdulva, úgyszólván „hibátlanul” lehozza a meccset.

„Te majd később jössz”

Visszatérve Kisnaményhoz, beigazolódott, hogy az újoncok számára a második szezon nehezebb, mint az első. Így lett. A harmadik szezonban érték el a legjobb eredményüket, a középmezőnyben végeztek, kiegyensúlyozott eredményt nyújtva. Közben elkészült a saját pályájuk, szép környezetben, Darnó felé haladva baloldalt. A sporttelep megépült, a csapat meg szép lassan megszűnt. A végére érve meg fejtsük meg a kisnaményi enigmát! A játékoskeret mindig szűkös volt, nehezen jött össze a tizenegy játékos is (nemhogy 12 dühös ember), például Garda Krisztián alias Jimmy, Deák Antalként lépett többször pályára naményi színekben. Tőkei Gyuri csaholci származású kapus is Naményban „vezetett le” – Drótos Lajosként.

Egyik alkalommal a meccs előtti szokásos igazoltatásnál a szintén csaholci illetőségű bíró ellenőrzi az igazolásokat. Mondja fennhangon, hogy: – Drótos Lajos! Gyuri jelentkezik, hogy ő az. Erre a bíró: -Várjál Gyuri, te majd később jössz. Végigjátszotta.

Borbély Balázs

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..